2016. július 26., kedd

Az ajtóról még egyszer...

Az ajtóról többször is beszélgettünk. Rengeteg mindent elmondtunk róla, és rengeteg mindent lehet olvasni róla. Az a furcsa, hogy ha az embernek - például séta közben - eszébe jut a regény, mindig valami más jut az eszébe róla. Nekem ma reggel például az, hogy fér meg együtt a könyörtelenség és védelmezés. Hogy jut el valaki odáig, hogy kilenc macskát tart a lakásban, gondoz és etet (kilenc kistányér...mennyi gyöngédség van ebben a két szóban - kistányér, hogy kényelmesen lehessen enni belőle, kilenc, hogy mindenkinek jusson) de nem enged ki egyet sem. Nem engedi ki, mert fél, hogy bajuk lesz. És leginkább attól fél, hogy ezt már nem tudná elviselni. Nagyon kemény ez a nő a felszínen, de ez a keménység  sérülékenységet takar. Emerenc fél! Azért könyörtelen, azért kapaszkodik a rituáléiba, azért szól le mindent, amit Magda szeret, azért nem nyitja ki az ajtót, azért idomítja be olyan kegyetlenül Violát, mert fél. Hogy jut el ide valaki, miken kell átmenni, miket kell átélni, hogy ide jussunk? Jogunk van ilyennek lenni? Lehetünk ilyenek? Igen, de bele fogunk pusztulni!
Számomra rejtélyes ez a regény, annyi árnyalata van, rengeteg kérdést vet fel és sokfajta választ ad, mindig mást...

2016. július 7., csütörtök

Olvasóklubunk a 100 szóban a Bródy pályázatán - Chászár Alice különdíjas írása!



Kedves Alice, nagyon szépen köszönjük ezt az írást magunkról, az "irodalomszeretőkről" :))

Egy csésze tea mellett ülik körül az olvasóterem nagy asztalát.  A 12-14 jelenlévő felszabadultan, kötetlenül cseveg közös olvasmányélményükről. A Bródy Olvasóklubban vagyunk.  Harmadik éve összetart a Fekete Ildikó és Oroszi Katalin vezette olvasóklub, mögöttük van már a világ- és  a magyar irodalom számos remeke. Ez az irodalomszeretők klubja, ők elég nyitottak arra, hogy gondolataikat, érzéseiket kitárják az olvasmányélmények hatására.
Itt nem szokás elintézni csak azzal az olvasott művet, hogy „tetszett”. Ez kevés. Itt alaposan körbejárják a művet, tartalmát, nyelvezetét, hangulatát, hatását az olvasóra, sőt, megjelenési formáját, küllemét is elemzik. Személyes vélemények csapnak össze a könyv tartalmával kapcsolatosan, őszintén, humorosan vagy éppen keményen. Ha egy-egy író ellátogat ide, itt aztán megkapja ….. az olvasói visszajelzéseket.

A Stoner képekben - Chászár Alice gyűjtése







2016. június 6., hétfő

A Stoner és egy Shakespeare szonett

A nyári szünet előtti utolsó beszélgetésünkön John Williams Stoner című könyve volt a téma. A regényről később írok, most csak annyit, hogy a főszereplő egyetemi professzor kutatási területe a középkori hagyomány Shakespeare költészetében. Alíznak (Chászár Alíz) erről eszébe jutott Kiss Judit Ágnes parafrázisa Shakespeare 75. szonettjére. Jó mulatást!

Shakespeare: 75. szonett. /Szabó Lőrinc fordítása/
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

Kiss Judit Ágnes:
XXII. századi szerelmes versek
Hétezerötszázadik szonett

Az vagy nekem, mi gépeknek a power,
Mi bőr alatt az identity chip,
S ha megjelenne itt egy másik fószer
Bevenni szíved adótornyait –
Mint full komfortos háztartási rendszer
Egy beázástól – összeomlanék,
S nem volnék más, csak szelektíven gyűjtött,
Recyclingra nem kóser hulladék.
Mint egy zacskó chips ízfokozó nélkül,
Csak fűrészpor az élet nélküled.
Hisz tudjuk, mindnyájan elalszunk végül,
Mint meetingen, ha nincs pisiszünet.
Pit Bull energy drinkem vagy nekem,
Hadd kortyoljalak, édes szerelem!



Szabó Magda "macskás":)



Kincset találtam egyik szombat reggeli műszak kezdetén pakolás közben, a könyvtár kölcsönző részlegében.
Szabó Magda Örömhozó, bánatrontó: levelek a szomszédba című kötetét, amit nem ismertem eddig. A leveleket Szabó Magda írta a szomszédban lakó Schrott házaspárnak illetve Pomogáts Béla macskáinak Évuka cica és Szobotka Konstantin alezredes nevében. A leveleket az örökös, Tasi Géza állította össze és adta közre a Schrott házaspár segítségével Szabó Magda hagyatékából. Köztudott, hogy Szabó Magda milyen mélységes szeretettel, megértéssel és tisztelettel fordult minden élőlény felé, különösen szerette és segítette az elárvult, elkóborolt állatokat. Amikor Szabó Magda és Szobotka Tibor elutazott, cicájuk Évuka gyakran vendégeskedett a Schrott házaspárnál és cicájuknál, Piszekandúrnál. Schrott Tibor egy pallót épített a két erkély közé, Évuka ezen át közlekedett a szomszédba. És hogy milyenek ezek a levelek? Itt van egy kiragadott közülük:
Kedves Néni és Bácsi,
rettentő hírt tudatok: leestem az ablakpárkányról! Épen a Nénihez siettem át, amikor gazdám kiloccsintott egy pohár vizet a diófára, s úgy megijedtem a zajtól, hogy megcsúsztam és hármat szaltózva a levegőben, lezuhantam a Mezei néniék ablaka elé. Gazdám visított, s rohant ki a lakásból, hogy összeszedje törött tagjaimat, de ekkorra én már üvöltve, bőgve, és akkorára dagadt farokkal, mint egy kéményseprő bácsi seprője, az ajtó előtt álltam. Hazafutottam, s így kiderült, hogy holott nem járok le, tudom, hol lakunk.
Nincs semmi bajom, hál'istennek, de az idegeim rettentő állapotban vannak, nem nagyon merek már semmit, ezért járok át ritkábban. Tessék részvéttel gondolni rám!
Kezüket csókolja a szomorú:
Évuka
Sokat elárulnak ezek a levelek Szabó Magdáról. Melegség, finomság, humor és játékosság van a levelekben. Érdekes, hogy bár csak baráti gesztusnak, vicces és vidám "társasági" levelezésnek szánta, a levélanyag egy kötetbe szerkesztve, fotókkal és rajzokkal kiegészítve mégis az életmű teljes jogú részévé vált. Árnyalja és kiegészíti azt a képet, amit Szabó Magdáról a regényei, életrajzi adatai, önéletrajzi regényei, interjúi alapján tudunk.

2016. április 21., csütörtök

Spiró Diavolinája, ahogy Huszthy Ádám olvasta...

Szörnyella
Sztalinnak büdös volt a lába. Ez már Disneylandben, Las Vegasban és Monte Carlóban is feltűnt, de kezdetben Leninre gyanakodtam, aki mindig Joszif Visszarionovics jobbján ült a rulettasztalnál. A kérdést végül maga Sztalin döntötte el akkor, amikor kinyírta Vlagyimir Iljicset, s a lábszag maradt. Lenin sem volt hiba nélkül való; sosem húzta le a vécét maga után, ezzel kergetve az őrületbe Krupszkaját. A pajkos Majakovszkij egy alkalommal a Moulin Rouge-ban a pincér fejét az asztal¬hoz csapdosva követelt egy palack Szovjetszkojét, s kijelentette, hogy amíg nem kerítenek, minden tíz percben lelő egy táncosnőt. A palack csak jó félóra múlva került meg, így a műsorzáró kán-kán foghíjasra sikeredett. Másnap a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága közle¬ményben reagált a „sajnálatos eseményekre”, és azonnali intézkedésként nagyobb pezsgő¬szállít¬mányt indított útnak Párizs felé. A Központi Bizottság unszolására Gorkij is megírta az esetet a Pravdában, feldicsérve az életben maradt táncosnők helytállását a fináléban.
(Huszthy Ádám: Mit bírtok ki)

Szeretjük a könyv illatát - Chászár Alice írása

A frissen kiadott könyveket nemcsak végigpörgetni jó, hanem megszagolgatni is, mert szeretjük a könyv illatát. Mit szagolgatunk akkor? Miből áll a könyv „parfümje”? Bizony a ragasztó, a nyomdafesték és a papírgyártáshoz használt vegyszerek visszamaradt illatát szeretjük, a ragasztáshoz használt etilén-polivinil-acetátot, a kolloid-diszperz festékeket, a papírfehérítő hidrogénperoxidot.  Ahogy elpárolognak, ahogy kiszárad a könyv elveszíti szeretett illatát is.
A még jó nyomdaillatú könyvekből hármat veszek szemügyre, melyeket nemrég kaptunk kézbe az olvasóklubban. Olvasás előtt szeretem a könyveket olyan szempontból is nézegetni, hogy mennyire tetszetősek, mennyire kínálják magukat az olvasónak. A tárgyalt három könyv háromféle kiadói stílust reprezentál. A megjelenési formájuk alkalmazkodik a tartalmukhoz.

Cheryl Strayed: Vadon
A Carthaphilus Kiadó keménytáblás könyve.  Az előzék kék színe összhangban van a fedél kékjével,
egy kicsit „feldobja” a kötetet.  Az előzék szerepe, hogy takarja a fedéltáblára ragasztott, visszahajtott színes nyomatot és összefogja a belíveket a fedéllel. A fedelén az azonos című filmből láthatunk képet, Reeze Witherspoont, a főszereplőt, aki a regénybéli Cherylt alakítja. Készen kapunk egy alakot, így kell elképzelni a főhőst. Én olvasás közben kissé más alakot alkottam meg képzeletben, de nem zavart a kép.  A fedél hátsó oldalán ismertetőszöveget találunk és a regényből készült film adatait, szereplőit. Tagadhatatlanul nagyon marketinges a fedél, két legyet üt egy csapásra: a könyv mellett a filmet is reklámozza. A történet egy önmagát kereső lányról szól, aki kalandos erőpróbája során rátalál önmagára. Az olvasóklubban nem találtuk igazán jó könyvnek, irodalmi értéke csekélynek találtatott.
A könyv tördelése elég furcsán fest, túlságosan is szellős lett. Alighanem azért, hogy kerek ívszámra jöjjön ki az oldalszám, ne legyen töredék ív, amellyel pluszmunka van a kötészetnél.  400 oldalra (pontosan 25 ívre) húzták szét a könyvet.  A belső címlapok, a fejezetek kezdése, a tartalomjegyzék szokatlan formájú, sok az üres felület, nem nyerte meg tetszésünket.
A kötet terjedelme ellenére sem súlyos a könnyű fajsúlyú papírnak köszönhetően, amely egy kissé áttetsző, a papír túloldalának betűi is látszanak.

Joanna Bator: Homokfelhő

Kötése fűzött, kötött keményfedél, a Magvető által kialakított elegáns forma. Belül textilbőr fedél, grafikus borítóval.  Elegancia jellemző a borítóra is, a tartalomhoz remekül illeszkedik művészi grafika, szürke árnyalatokból és narancsszínből áll össze. A borítófüleken a fedél narancs betűjének színe köszön vissza. Ugyanilyen színű a könyvjelző zsinór is.  A füleken találjuk az informatív szövegeket. Papírja jó minőség, betűi jól olvashatók, más kérdés, hogy a tipográfia túl sűrű, de ezt a folyamatosan áradó írói szöveghez kellett igazítani. Ez az írói stílus ilyen szövegkialakítást kívánt.
Az impresszum megadja a felelős szerkesztő és a könyv műszaki gárdájának a nevét. A nyomda kivételesen közli a betűtípus nevét is, ez a Minion, egy kevéssé ismert, de jól olvasható betű.
A Homokhegy után, ez a folytatásnak tekinthető Homokfelhő nem okozott olyan olvasási élményt, mint amikor először találkoztunk Joanna Bator írásával.


Eve Ainswort: 7 nap

Egyszerű kötéssel ismerkedhetünk meg, ez a ragasztott kartonfedél. A fedél csak külső oldalán
nyomott, fényezett. Háromszínű grafikája egyszerű, de figyelemfelhívó. A fedélbe ragasztással kerülnek a belívek. Ezeket először körbevágják, megkenik ragasztóval a bal oldali élén, majd összepréselik a gerinc mentén. Az első és utolsó lapot fogják össze a fedéllel, ezzel segítve az egyben tartást. Sok nyitogatás után ezek a könyvek hajlamosak szétesni, különösen, ha feszítik a nyitást. Gyakran találkozunk ilyen olcsó kötéssel pl. olcsónak szánt kiadványoknál, tankönyvnél, tanítási segédleteknél, mint ez a könyv is. Papírja közepes minőségű, kicsit átlátszó. A könyv kicsit vastag, de súlyra mégis könnyű.
 Az eredeti kiadás egy londoni kiadó iskolakönyvtárhoz készült kötete. Tartalmában sűrítve adja mindazt a lelki traumát okozó helyzetet, amely a gyerekeknél sorsrontó lehet. Osztályfőnöki órákra, beszélgetésekre való, de önálló olvasásra is kínálja magát gyereknek, felnőttnek egyaránt. Az eredeti könyv magyarra fordított változatát a Tilos az Á Könyvek jelentette meg.
Jól olvasható szöveg, annak ellenére, hogy egy köteten belül többféle betűformával találkozunk, de ezeknek kiemelő, elkülönítő szerepe van. Kiemel más helyszínen vagy más időben játszódó részeket a szövegből, megkönnyítve az értelmezést. A klasszikus szövegbetű mellett így találunk u.n. groteszk betűformát, valamint kézírást utánzó szedést is. A fiatal korosztály számára vonzó az érdekes fedélgrafika és az így kialakított tipográfia is. Nem is beszélve a jól megírt, fordulatos cselekményről!