2017. február 24., péntek

És még mindig Kevinről...

Drága Franklin! Így kezdődik a könyv, amit a 200. oldal környékétől egyszerűen nem tudunk letenni. Drága Franklin! Hosszú és gyötrelmes levelek sokaságán át keresi Eva a választ arra, ami történt, arra, hogy fia Kevin az ajándékba kapott íjjal lelövi kishúgát, Célia-t, az apját, Franklint és még 7 iskolatársát, egy tanárát plusz egy menzai alkalmazottat.
A könyv annak az aprólékosan részletes és rettentően körülményes néha már-már unalmas taglalása, hogy mi vezetett idáig? Ki a felelős, felelős-e egyáltalán valaki? Mármint Kevinen kívül? És Kevin, aki még nincs 16 éves miben felelős?
Eva és Franklin 30-as, gazdag középosztálybeli értelmiségiek a Reagan-korszak Amerikájában. Eva-nak saját nagyon jól menő cége van. Útikönyveket ad ki (a könyvben a Lonely Planethez hasonlítja a könyvsorozatot) olyan fiataloknak, akik egzotikus régiókat keresnek, és másképp akarnak utazni, mást akarnak látni és átélni, mint a szüleik. Franklin szintén állandóan úton van, az a munkája, hogy filmekhez keres helyszíneket. Mindkettőnek lételeme a szabadság, az utazás.
A könyv nagy erénye, hogy felteszi ugyan a kérdéseket, megkeresi és bemutatja a lehetséges okokat, mindent kiderít, amiről úgy gondolja, magyarázatul szolgálhat, de nem ad választ és nem dönti el helyettünk mi történhetett. Inkább arról van szó, hogy összegyűjti és elénk tárja azokat a családon belüli helyzeteket, terheltségeket, viselkedésformákat, történelmi, intézményi és társadalmi visszásságokat, amelyek ide vezethetnek. Lássuk mik/ kik ezek?
-    Eva családja, örmény származása.
Apja halott, anyja depressziós vagy pánikbeteg. Évek óta nem lép ki a házból. Szörnyű, de erről a négyezer éves népről a periodikusan ismétlődő genocídium jut először eszünkbe. Az USA törökországi nagykövete, Henry Morgenthau a következőképpen foglalta össze a 20. század elején történt vérengzésről a véleményét: „Meg vagyok győződve, hogy az egész emberiség történelmében nincs még egy ilyen szörnyű epizód. A múlt hatalmas mészárlásai és üldöztetései az örmény faj 1915-ös szenvedéseihez képest jelentéktelennek tűnnek.” Fontos kérdés, hogy az, amit dédszüleink, nagyszüleink az összes közeli és távoli felmenőnk átélt mennyire van benne a génjeinkben, az idegrendszerünkben?
-    Eva személyisége. Eva feminizmusa.
Eva-nak számos autisztikus vonása van. Hárítja az emberi gesztusokat, képtelen az érzelmek kimutatására, sokszor nem jól kommunikál, távolságot tart. Eva női életterve elsősorban a karrierről, önmaga megvalósításáról, önmaga felépítéséről, a cégéről és a munkájáról szól. Eva önző. Élvezni akarja az életet. Nem vágyik gyermekre, semennyi belső indíttatást nem érez. Ezért nem is értjük, miért szül gyermeket. Úgy érzi, ezt várja tőle az a közösség, amiben él? Úgy érzi, Franklin apa szeretne lenni és nem akadályozhatja meg ebben? Talán Franklin elvesztésétől fél? Eva összekeveri a gyermekvállalást a felnőtté válással. Gyermeket kell szülnöm, mert ideje, hogy felnőtté váljak, mondja valamikor a regény során. A gyermekszüléstől azonban nem feltétlenül lesz valakiből felnőtt. Éva akkor válik felnőtté, amikor vállalja a felelősséget és a regény végén, a rendőrautóhoz vezetett Kevin láttán kimondja, amit még soha nem mondott ki: Ő a fiam!
-    Eva viselkedése a szülés után.
Eva rideg, csak önmagára figyel, a babától viszolyog. Eva nem szereti ezt a gyereket. Ez minden társadalomban tabu témának számít és Eva sem képes egyedül szembenézni vele. Mindent, amit Kevinről tudunk, Eva-tól tudjuk. Mennyire hihetünk neki? Sokszor elárulja magát, hiszen Kevin a gyerek, ő az anya a kapcsolatban, mégis inkább vetélytársként élete megrontójaként tekint rá. Úgy érzi Kevin elvette tőle azt a világot, amit igazán szeretett. Nem érti, nem érzi, nem tudja, hogy Kevin is egy felfedezni való világ.
Lehet, hogy Eva szülés utáni depresszióban szenved. Szorong és fél. Mindez azért fontos, mert a terhesség alatti illetve a szülés utáni depresszió fokozott stressz ártalmakkal jár a magzatra, illetve a csecsemőre nézve. Az anya depressziós állapota megnyilvánulhat gyermekének viselkedésében, etetési-, szoptatási problémákban vagy abban, hogy a baba elkerüli az édesanya tekintetét. A terhesség alatti vagy a szülés utáni depresszió hatékony kezelése a gyermek egészséges fejlődésének biztosítása érdekében elengedhetetlen. Ha így volt, Eva semmilyen kezelést nem kapott, Franklin pedig magára hagyta.
-    Az anyaság.
Nem könnyű megfelelni azoknak az elvárásoknak sem, amelyeket a társadalom kimondva kimondatlanul az anya elé támaszt. A felszínes tv-műsorok, a színes magazinok hazug cikkei, a mindentudó szomszédok és minden lében kanál családtagok elhitetik, hogy csak a tökéletes anya a jó anya. Ez nem igaz. Nem lehet mindenki tökéletes anya, talán nincs is tökéletes anya, mert senki sem tökéletes. Elég jó anyának lehet lenni. Loretta Greenleaf, egy törékeny fekete asszony így foglalja össze ezt Eva-nak, mialatt a beszélőre várnak.
„Mindig az anya a hibás, há’ nem? ….Mamának lenni nehéz. Sehol sincsen megírva, hogy előbb legyé’ tökéletes, oszt csak utána essé’ teherbe. Maga biztosan mindent megtett. Há’ nem itt van most is ezen a lepratelepen, egy ilyen szép vasárnap délután.”
-    Kevin maga. Gyermekként.
Eva meghatározza és behatárolja Kevin viselkedését. Hogy viselkedhet az, akit nem fogadnak el? Apatikus, tagad, ellentmond. Eva és Kevin tulajdonképpen egyformák. Kevin Eva torz tükörképe. Pszichológusok szerint az anya arca jelenti a tükröt, amelyben a gyermek saját magát látja. Milyen tükör Eva? Eva arcában Kevin nem láthatja meg saját magát, csak saját maga torzképét láthatja. Optimális esetben az anya odafigyelő nézést biztosít a gyermek számára, amely hozzásegíti a saját realitásának kialakításához. Az anya arca a csecsemő énje elé állít tükröt, úgy, hogy elismerést sugároz. Az anya válaszkészsége határozza meg a gyermek fejlődő identitását, tehát az anya minden identitás forrása. Talán itt van egy olyan fontos momentum, ami segíthet megfejteni a történteket. Kevin identitása eltorzult, hiszen nem kapott elismerést. Úgy érezhette valamit tennie kell, hogy kivívja az áhított elismerést és elfogadást. Valami nagy dolgot kell véghezvinnie. Talán meg kell ölnie néhány embert…
-    Kevin maga. A kamasz Kevin.
Kevin nagyon okos és nagyon manipulatív kamasszá érik. Ki akar tűnni, más akar lenni, mint a többiek. Kevin tudatosan készül, előgyakorlatokat és előtanulmányokat végez. Próbálgatja az erejét. Kevin egyedül Eva figyelméért harcol, érzi, hogy Eva erős jellem ugyanakkor gyáva. Kevin megmutatja, hogy ő bátor. Kevin nem azért gyilkol, mint a többi fiatalkorú iskolai lövöldöző, aki a regényben megjelenik, és akikből túlságosan sok van. Kevin trófeákat visz, olyan diáktársai életét, akik valamiben kitűntek, tehetségesek voltak, olyan tanár életét, akinek számított, és aki átlátott rajta és egy szegény, nyomorult páriáét, aki nem számított! de éppen ott volt.
Ha görög tragédiaként olvasnánk a könyvet, és megfelelő érzelmi távolságot tudnánk tartani, azt mondhatnánk, hogy az első szülött fiú áldozatot mutat be, eltakarítja azokat, akik útban vannak és így helyreállítja megrendült kapcsolatát az anyjával. Mintha a fiú egész élete arról szólna, hogy kifürkéssze, mit akar az anya, mintha egész életében arra készülne, hogyan vívhatná ki az anya elismerését. Talán nem véletlen, hogy Kevin nem az apja, hanem az anyja nevét viseli. Az anya elfogadja az áldozatot. „A könyvespolcon a Robin Hood egy példánya hever. És mindketten tiszta lappal indulunk.”
-    Franklin.
Akit Mr. Plasticnak hívnak. Plasztik, műanyag. Franklin sablonos és erőltetett. Ő is csak magára figyel, sosincs otthon. Tulajdonképpen Eva-ra sem figyel, megveszi azt a házat, amiben ő soha nem szeretett volna lakni. Saját érzéseit tolja előtérbe, azokat a társadalom által elfogadott, szokványos, de kettőjük viszonyában üres apa-fiú kapcsolatokat, amelyeket a legrosszabb és leghiteltelenebb amerikai filmekben látunk. Tunyaságát, megalkuvását, a problémáktól való elfordulását Kevin egy nyíllal jutalmazza majd.
-    Eva és Franklin - mint család.
Nem működik túl jól. Nem arról van szó, hogy nem szeretik egymást. Az elköteleződés nem érződik, egymás tisztelete és mély ismerete, az egymásra figyelés. Nagyon úgy tűnik, hogy házasságuk esetleges.  A levelek az események után születnek, amikor egy meggyötört és bűntudattól sújtott Eva a történtek után tőle szokatlanul sok érzelemmel fordul az akkor már halott Franklin felé. A levelekkel ugyanakkor megpróbálja meghatározni azt is, mik azok a hibák, bűnök, amit ő követett el és mik azok, amiket Franklin. A családhoz tartozik még egy kis áldozat, a szerencsétlen Celia is. Ő Kevin ellentéte. Nem túl okos, túlérzékeny, engedelmes, isteníti a bátyját, mindenkit szeret. Házi kedvenc státuszban van a családban, nem több mint egy kiskutya vagy kiscica. Apja nem tud mit kezdeni vele, az anyja azon ügyködik, hogy megvegye neki azt a valamit, amit éppen szeretne… mint egy új labdát vagy más játékot, esetleg a nagyon szeretett jutalomfalatot… És kiszolgáltatja Kevinnek, megint nem figyel eléggé… Fel kell tennünk a kérdést, hogy a szeretetkötelék magától értetődő-e egy családon belül? Meg kell kérdeznünk, hogy a szülői szeretet magától értetődő-e?
Látnunk kell, hogy a látszólag ideális családban a problémákat a szőnyeg alá söprik. Az anyagi jólét, a gondtalanság mögött örömtelenség, és álságosság van. Érdekes az is, ahogy Eva állandóan bírálja azt a társadalmat, amelyben él, és amelynek ugyanakkor minden elérhető és felkínált javát elveszi. Cégével mindig olyan egzotikus helyekre megy, amelyek romlatlan és tökéletes, élhető, példaszerű országoknak tűnnek, bár csak pár hetet tölt ott és így csak felszínesen ismerheti. Maga Eva is felszínesnek tűnik. Okos üzletasszony, az amerikai életforma nagyhangú leszólója, művelt és kulturált, de nem képes családja összetartó erejévé válni. Nem látunk olyan célt, ami az életüknek mélyebb értéket adhatna, és amihez Kevin is igazodhatna.
-    Eva és Kevin egyetlen meghitt időszaka az, amikor Kevin beteg lesz és Eva felolvas neki a Robin Hoodból.  Ironikus, hogy a leszámolás eszköze is a családi ajándék íj lesz. Azon a csütörtöki napon Kevin Eva-t is eltalálja. Az is kérdés, hogyan lehetséges egy 16 év alatti kamasz számára emberi élet kioltására alkalmas íjat és nyilat ajándékozni?
-    A társadalmi környezet
a, Jog és igazságszolgáltatás
Hogy lehet az, hogy egy elkövető 7 évet kap családirtásért és kilenc idegen ember megöléséért csak azért mert pár nap híján még nem nagykorú?
b, Az iskolarendszer
Az az iskolarendszer teljességgel alkalmatlan, amelyben egy igen okos, de manipulatív diák hazugságai komolytalan mégis veszélyes, megrázó, ostoba, igazságtalan és gonosz fegyelmi tárgyaláshoz vezetnek egy szánalmas, magát megvédeni képtelen tanerő ellen.
c, 15 perc hírnév
Érthetetlen az az igyekezet, ahogy a média hatására valaki, bármi áron, sokszor egész addigi életét romba döntve, jövőjét kockáztatva, mások életét semmibe véve a figyelem középpontjába akar kerülni. Az sem baj, ha ez csak pár percre sikerül, mert már elérte élete nagy célját.
d, Pszichológia
Prosac, prosac, prosac… A csodaszer, ami majd megnyugtat és megoldja a problémákat. Főleg, h tiniknek adjuk.
e, A fegyvertartás engedélyezése
Hogyan lehetséges, hogy bárki, - köztük gyerekek, kamaszok, fiatalkorúak olyanok, akik tetteik súlyát képtelenek felmérni, vagy nem is akarják ezt megtenni – viszonylag könnyen fegyverhez juthatnak.
És van még egy nagy kérdés, amin elgondolkodhatunk. Az ember gonosznak születik vagy azzá lesz? Eva teremtette a szörnyeteget, vagy Kevin a születésétől fogva szörnyeteg volt? A legújabb kutatások szerint génjeink jobban meghatároznak bennünket, mint eddig gondolták. „Maga a faj – jobb híján – Isten műve. Én a magam részéről úgy érvelnék, hogy az egyes veszedelmes gyermekek megszületése is Isten műve, de hát erről szól a perünk is.”- mondja Eva. Eva, az ellenőrizhetetlen és megbízhatatlan narrátor/levélíró néha utal arra, hogy Kevint mások sem tudják elviselni, mások is gonosznak és elvetemültnek látják kiskorától kezdve.
Van-e mentség Kevin számára, felmenthető-e azért, mert az édesanyja nem fogadta el őt? Természetesen nem, Kevin bűnös tömegmészárlásban. És szerencsére nem lesz mindenkiből tömeggyilkos, aki nem ideális vagy legalább elég jó családban nő fel.
Van-e lehetséges kiút kettőjüknek ebből a helyzetből?  Talán van, bár azt, hogy milyen lesz ez az út, nem tudhatjuk, és nem is nagyon szeretnénk elképzelni. Eva rátalál az egyetlen helyes viselkedésre ebben a helyzetben. Olyan viselkedésre, ami az olvasóban tisztelet ébreszt iránta. Fia mellé áll, szembenéz a helyzetével és osztozik a bűnben. Talán Kevin zavart félmondata egy útra, a bűntudat útjára való rálépést, a történtekkel való szembenézést, valamiféle belátást jelent. Talán azt, hogy amit az anyja szeretetéért vívott harcban igaznak és jogosnak, hőstettnek vélt nem volt az.
„Amikor búcsúzóul megöleltem, gyerekesen belém csimpaszkodott, amit tulajdonképpeni gyermekkorában sohasem tett meg. Nem vagyok benne biztos, hiszen a kabátom feltűrt gallérjába motyogta bele, de szívesen hiszem, hogy azt nyögte ki: sajnálom. Megkockáztatva, hogy jól hallottam, én magam jól érthetően annyit mondtam: Én is sajnálom, Kevin. Én is sajnálom.”
A Beszélnünk kell Kevinről nyomasztó, felkavaró, sokrétű és nagyon elgondolkodtató regény. Legintimebb viszonyainkról, érzelmeinkről, szeretetkapcsolataink őszinteségéről szól egy szélsőséges történet keretében Arról, tudunk-e, akarunk-e áldozatot hozni, egy gyermekért, és ha nem tudunk, akkor feltehetően még nagyobb áldozatot kell majd hoznunk.



Erről beszélgettünk - Lionel Shriver Beszélnünk kell Kevinről - más nézőpontból


 A Beszélnünk kell Kevinről sokrétű regény, és rengeteg témát érint. Néhány újabb megközelítés.

Horváthné, Klári
Tanulmányaim során rengeteg szakirodalmat olvastam ilyen és hasonló problémákról... Először azt hittem, hogy az apa lelépett a problémás családból, azért írja a leveleket az anya. Nagyon megrázó történet. Az anya magát hibáztatja, keresi az okokat, amik nincsenek. Előbb azt gondolnánk orvosi eset, majd a szakember kezeli, de láthatjuk nincs rá orvosság. Emberfeletti az anya erőfeszítése 16 éven át. A testvér megvakítása után nem tudom hogyan tudott még működni a család. Csodálom ezt az anyát, nem tudok nála jobb anyát elképzelni. Az írónő olyan jól körbejárta a problémát, hogy szívesen olvasnék még tőle. Másfél nap alatt olvastam el, nem lehetett letenni. Azóta is sokat gondolok a szereplőkre. Vannak regényeim amiket nem lehet elfelejteni, olyan mély nyomokat hagynak és gondolkodásra késztetnek, most már ez is azok közé tartozik.

Erről beszélgettünk - Lionel Shriver Beszélnünk kell Kevinről - más nézőpontból




A Beszélnünk kell Kevinről sokrétű regény, és rengeteg témát érint. Néhány újabb megközelítés.

Nagy Lajosné, Marika
A könyvklubban hamar elröpült az idő. Akkor nem jutott eszembe, hogy Eva és Dana Rocco (az angoltanár, Kevin egyik áldozata) beszélgetését megemlítsem. Pedig nagyon tanulságos, kulcs lehet a történtek megértéséhez. Eva megkereste a tanárnőt az egyik fogadóórán. Kiderült, hogy Dana Rocco az egyetlen tanár, aki törődik a fiával, aki meg akarja fejteni a személyiségét. A többi tanár kevesebbel is beéri. Eva a tanárok helyzetéről így ír:
"Akkoriban nem volt könnyű az általános iskolai tanítóknak. Az állam oldaláról a magasabb színvonalért, a szülők oldaláról a magasabb osztályzatért szorongatott, mindenféle etnikai érzékenységet vagy szexuálisan illetlen magatartást láthatóvá tévő nagyítóüveg alatt dolgozó, az egyre inkább szaporodó, fűnyíró elven működő tesztek gépies követelményei és a diákok kreatív önkifejeződésére irányuló követelései között őrlődő tanárokat vádolták a gyerekekkel kapcsolatos minden rosszért, de tőlük várták a gyerekek megváltását is. Bűnbak és megmentő."
Visszatérve Eva és Dana Rocco beszélgetésére, Dana  azt kérdezi Evától, hogy "miben mesterkedik a fiú". Aki okos, kíméletlen a társadalomkritikája, és gúnyos dolgozatokat ír. Aki elutasítja, hogy a szokásos módon tanuljon. Aki provokatív kérdéseket tesz fel, hogy őt zavarba hozza.
De a tanárnő meg is válaszolja a saját kérdését. Az a megérzése, hogy épp a gondtalan élete miatt haragszik Kevin. Mondja:
"A maguk nagy háza. A jó iskola. Azt hiszem ez manapság nagyon nehezen emészthető a gyerekek számára. Magának az országnak a prosperitása is terhessé vált, amolyan zsákutcává, ha az ember fehér bőrű, és középosztálybeli. Ezért a fiatalok bizonyára úgy látják, hogy rájuk semmi szükség. Bizonyos értelemben olyan, mintha nem is lenne már tennivaló...
...Mint szétcincálni. " felezi be Eva.
"...De ha az ember a hátsó ajtó felől közelít hozzá,a maga fiatalemberéből is ki lehet csiholni a szikrát."
Dana született pedagógus. Szereti a munkáját (nem is munka ez hanem hívatás), a "nehéz" gyerekekkel is foglalkozik, megoldásokat keres.
Ezért került az áldozatok közé, akiket Kevin azért ölt meg, mert csodált a hobbijuk, vagy életcéljuk miatt, vagy mert mélyen megvetette őket.
Lehet, hogy erről még elvitatkozgattunk volna, sok a pedagógus a csoportban, de a nagy kérdésre nemigen adtuk volna meg a választ
Egy beszélgetést soha nem lehet lezárni, mindig maradnak elvarratlan szálak. ösvények amiken tovább lehetne haladni. A regény tovább dolgozik...

2017. február 21., kedd

Erről beszélgettünk - Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről


Nagy Lajosné, Marika

Beszélnünk kell Kevinről. Ez Lionel Shriver könyvének a címe,
És mi beszéltünk róla a Könyvklubban, sokat, nem is értünk a végére.
Kevin három nappal a tizenhatodik életévének a betöltése előtt tömeggyilkosságot követett el, 1999. április 8-án.
Áldozatai: a fekete kosárlabdás, a szorgalmas spanyolajkú, a filmőrült, a klasszikus gitáros, az érzelgős színjátszó, a számítógépkalóz, a meleg balett táncos (ők mindannyian fiúk), és három nő: a csúnyácska politikai aktivista, az üresfejű szépség és az odaadó angoltanár. És véletlenül egy részmunkaidős menzai alkalmazott.
Olyan áldozatokat választott, akik valamiben sikeresek, örömet találnak abban, amit csinálnak,boldogok tőle.
Kevin nem boldog. Születésétől fogva utasít el mindent és mindenkit. Okos, az emberek veséjébe lát, és lenézi őket.
Anyja, Eva, csak a férje, Franklin kedvéért vállalta a terhességet. Kevin megszületésével elkezdődött a véget nem érő kálváriája.Élete a családban örömet nem lelő anya sorsa. A szülő, aki képtelen a gyermekét szeretni.
Eleinte gonosznak láttam, később olyannak, aki a fiával való harcának az áldozatává vált. Sajnáltam ezt az asszonyt, mert már az elején látni lehetett, hogy nem tud majd versenyezni (és nem is akart) Franklin majomszeretetével. Ellentétes nézeteik voltak a gyermeknevelésről, a szakadék egyre mélyült és áthághatatlanná vált. Ez is oka a tragédiának.
A család élete Eva Franklinhez írt leveleiből bontakozik ki. A fejlemények egy-egy börtönlátogatással vannak megszakítva, így olvadnak egybe az eltérő idősíkok.
A végzetes csütörtöki nap eseményeinek a "tálalása" időrendben felcserélődik. Eva csak este, amikor hazaér, tudja meg, hogy Kevin reggel a húgát és az apját, még az iskolába indulás előtt, megölte. (Engem ez a fejezet mélyen érintett, mint akit letaglóztak. Nehéz ennél nagyobb fájdalmat elképzelni. Még másnap is a hatása alatt voltam.)
Az utolsó fejezet feloldja a történetet, két év múlva Eva talán megbocsát magának, és a jövő már nem olyan kilátástalan.
Jó kis beszélgetés alakult ki a regényről a könyvklubban.
Hogy mi volt Kevin tettének oka?
Kevin bevallása szerint: mert az emberek a hozzá hasonlókat akarják látni a TV-ben, a moziban.
Sok minden szóba került még.
A beszélgetés azzal zárult, hogy felolvastuk a könyvből azt a részt, ami az egyik börtönlátogatás alatt történt. Eva az első biztató szavakat egy fekete anyukától kapta, gyermekeik meglátogatására várakozva. Az asszony hitelesen tudta közvetíteni a megértést és szeretetet Eva felé. Ez volt az első nagy segítség, hogy ne vádolja magát, és próbáljon másképp élni.

2017. február 17., péntek

Murányi Róbert: A szabadság összetört tükrei

 
     A szabadság összetört tükrei című kötet 24 novellát tartalmaz, 2013-ban jelent meg egy egyszerű és gyors megjelenést kínáló kiadónál, a united p.c.-nél. A szöveg gondozását a szerző maga végezte, a novellák hangulatához kiválóan illeszkedő fekete-fehér fotókat Csutor Jutka készítette.
     A kötetet adó írások témái igen változatosak. Zömében önéletrajzi ihletésűek, a szerző kamaszkorához, Egerben töltött középiskolás éveihez kötődnek. Megjelenik bennük a kissé ironikusan „a barokk ékszerdoboznak” nevezett 70-es évekbeli kisváros, a jellegzetes, falusias hóstyai környezet, a kollégium (a TÓKA), a kisvendéglő (a Szantofer), a FIAK, ismert házak (Lordok Háza), utcák. Megelevenednek a kamaszkor meghatározó élményei - bandázások, barátságok és szerelmek. Számos különös hangulatú, meghökkentő írás foglalkozik a szabadság témájával, a rendszerváltással és következményeivel. A család is vagy mint elérhetetlen intimitás, vagy mint abszurd valóság van jelen, szinte szociográfiai mélységgel és látásmóddal ábrázolva. Kevésbé groteszkek, üdítő ellenpólust képeznek azok a novellák, melyeknek témája a természet, az  erdő, a remeteség.
     Murányi Róbert 12 évvel ezelőtt kezdett el írni.  Egy súlyos agyvérzés következményeként bal oldala lebénult. Így rengeteg ideje lett a „beszélgetésre”, azaz az írásra.
     Novellái, hosszabb-rövidebb írásai irodalmi folyóiratokban, internetes oldalakon tűntek fel először. Ilyen a Kolinda: félig telt pohár című elbeszélése is, amellyel egy internetes tematikus pályázat 200 Eurós fődíját nyerte. Elolvasni természetesen nem ezért érdemes, hanem azért a precíz, távolságtartó, mégis érzelemmel teli hangért, amellyel végigvezet bennünket a betegség stádiumain, stációin. Azért a hangért, amely elmondja, hogyan állhat fel, hogyan léphet egyet előre az, akit a sors egy székbe kényszerített. Ez az írás személyes kedvencem, gyönyörű, visszafogott és reményt keltő.
     A bemutatott kötet Egerhez kapcsolódó novellái közül kiemelkednek a Kollégium-töredékek és a Városszéli emlék című írások. Az egyik az egykori kollégiumról szól, a másik Gazsi bácsiról az atyai jó barátról. A kollégium zárt világa egy zárt ország metaforája. Egy-egy Halmos-Sebő koncert, Colosseum lemez, a rock zene térhódítása mutatja ugyan a rendszer ropogását, de a Kollégium épülete még áll, a rendszer emblematikusan megformált alakja még ott van. Itt a költészet is veszélyes, hiszen önálló gondolkodást sejtet. „Odakint meg tombol a Kondor Béla” – jegyzi meg egyszer csak valaki, és mi csak ámulunk, hiszen ez az egyetlen kamaszos mondat átível teret és időt. Tapinthatóvá válik az idebent és az odakint világa.  Idebent vasfegyelem és bezártság, odakint a bezártságból és vasfegyelemből ébredező szabadság. A novella a fegyelemről is szól, amit másképp látunk tizenévesen és másképp az ötvenes éveinket taposva. A fegyelem képessé tesz az életben maradásra, a nehézségek elviselésére, mondja a szerző egy csavarral a történet végén.
     A másik írás, a Városszéli emlék hőse Gazsi bácsi. Kedves, jóindulatú, vicces ember, atyai jó barát. Olyan, akinek adni lehet a szavára, akivel lehet fröccsöt inni, akinek a könyvei között el lehet kotorászni, és akivel éjszakába nyúlóan lehet diskurálni. Az emberek azonban kifürkészhetetlenek, álarcuk van,  nem azonosak önmagukkal. Gazsi bácsinak is titka van. A titok megbocsáthatatlan és szégyenteljes. Az 1956-os egri sortűz egyik ávós gyilkosa Gazsi bácsi volt… A Városszéli emlék a bizalom elvesztésének a novellája, azt a katarktikus pillanatot ragadja meg, amikor egy kamasz fiúból felnőttet csinál a felismerés, egy illúzió elvesztése.
     A szabadság témája igen változatos módon szűrődik bele a történetekbe. Az önmagát megfojtó kutya, a macskás hölgy története, a macskává vált festő, aki nem tud kiszabadulni egy lakás bűvöletéből, a rab, aki nem tud élni a megszerzett-megkapott szabadsággal. A figurák életszerűek, közhelyszerűek ugyanakkor kiszámíthatatlanok, furcsák. Abban azonban azonosak, hogy vagy nem találják a helyüket, vagy valami groteszk pótcselekvésben vélik megtalálni. Ilyen az újgazdag, aki szalonnáért rimánkodik, a városi fiú, aki trágyát lapátol, a volt párttag, aki kihajítja Lenin zombivá zsugorított fejét a nyitott erkélyajtón, a fekete kereszteket és piros pontokat rajzolgató öregember, a festegető Doktor. Aki azonban nagyon is a helyén van, és nem is akar máshová menni, az Bujdosó Bálint, az Erdő Óriása. Az erdő, a természet az ahol élni lehet, ahol megnyugodni lehet és ahol az ember levetheti az álarcát.
     Murányi Róbert világa szánalmas és lepusztult. Még a szegény, kíváncsi Angyal is meghal, aki egyébként a saját örömére ereszkedett a földre, és egy ideig jól érezte itt magát. Környezetüket azok is kietlennek, sivárnak látják, akiknek egyébként van mit a tejbe aprítaniuk. A kisszerűség és köznapiság lehetne akár barátságos, otthonos, biztonságos is, de nem az. Unalmat, megkeseredettséget, reményvesztettséget, Istentől való eltávolodást sugároz.
    Nagyon jó, ahogy egy-egy a közelmúltat idéző szó, ikon megteremti a novellák hangulatát – vegyesbolt, politúrozott bútor, kft, Bob Dylan, magnetofon, politikai vitakör, mambó magnó, bakelit lemez, fröccs. A nyelvvel való mesteri bánásmód és a sorok mögött megbúvó hol harsány, hol finom irónia, humor segít abban, hogy ezt a nyomasztó, sokszor morbid világot elviselni tudjuk.
     Murányi Róbert jelenleg Borsodnádasdon és Miskolcon él, de életének egy szakasza, témái Egerhez is kötik. Jelenleg egy kisregény utolsó sorait írja…

2017. január 25., szerda

Ennivaló irodalom - Fanny Flagg: Sült zöld paradicsom

A Sült zöld paradicsom a ma olyan divatos gasztroregények egyik előfutára, hiszen nagyon fontos szerepet játszanak benne az ételek. Részben a kávézóban felszolgált ételek, részben pedig az Evelyn és Mrs. Threadgoode által elfogyasztottak. És ha már itt tartunk, említsünk meg egy különleges marhasültet is… aki elolvassa a könyvet, tudni fogja mire is gondolok A regény születésekor azonban a műfaj, még csak gyerekcipőben járt, a kávézóban felszolgált ételek receptjei nem a történetbe szőve jelennek meg, hanem gondosan összegyűjtve a könyv végén találhatók.

Az Egyesült Államok e vidékének gasztronómiája érdekes és színes múlttal bír, történelmével összhangban számos különböző kulináris behatás ötvöződik benne: egyrészről a rabszolga kereskedelem során idekerült afrikai származású lakosságé, másrészről a bennszülött indiánoké, harmadrészt a 17-18. században érkező francia, skót, ír és angol telepeseké. Az alapvető kukorica mellett jellemzőek az édesburgonya, a sütőtök, a bab, az okra, továbbá a kagyló- és rákfélék. Nem utolsósorban pedig a zsírban, illetve olajban sült, gyakran panírozott ételek. Rántott osztriga, rántott csirke, rántott zöld paradicsom. Így készítsük el:
http://chiliesvanilia.blogspot.hu/2010/09/sult-zold-paradicsom.html

2017. január 16., hétfő

Judit néni versei


Bottyán Judit (Mészáros Judit) verseskötete elé.

Azt tudtuk, hogy nagyon szeret angolul olvasni. Minden jöhet, ha jól megírt, ha érdekes a téma, ha számára fontos az, amiről szól. Lehet krimi is, ha stílusos. Tudtuk, hogy nehezen mozog, ezért időről időre megjelenik nála egy kollégánk és cseréljük a kupac könyveket. Aztán telefonon megbeszéljük, mi tetszett és milyet nem kér még egyszer. Tudtuk, hogy nyugdíjazásáig a Toldy Gimnáziumban tanított, majd nyugdíjasként Szarvaskőbe költözött ahol tevékenyen bekapcsolódott a falu életébe, 2006-tól 2013 végéig könyvtárosként dolgozott itt.
Tudtuk, hogy a cicák sok mindent megengedhetnek maguknak, szerencsés az a kutya, akinek ilyen gazdi jut, hogy milyen nagy a kert a ház körül...Hogy nagy a csend a falu szélén… De azt nem tudtuk, hogy verseket is ír.
Versei magánkiadásban jelentek meg 2016-ban, Ott Zsuzsanna közreműködésével. Ezek a versek tűnődések az öregedésről, a halál felé közeledésről, az élet végéről. Visszaemlékezések régi eseményekre, 1956-ra, családi képekre, eltűnt barátokra. Reagálások egy-egy aktuális eseményre például a híres színész Gérard Depardieu állampolgárság váltására, a migrációra, az állatvédelem kérdéseire. Minden sorból határozott erkölcsi tartás, őszinteség, a világ mély ismerete sugárzik. Judit néni keménysége és kérlelhetetlensége mögött megcsillan a derű, és egy kis önirónia is.  Megélt és átélt élmények sorjáznak a lapokon, a világ, ahogy Judit néni látja… hittel, derűvel, életbölcsességgel, mélységes igazságérzettel és szeretettel.
Ajánlom minden verskedvelőnek! Az álom című versét választottam közlésre, amely engem Maya Angelou-ra emlékeztet. Remélem sokak tetszését elnyeri, és arra ösztönöz majd többeket, hogy megismerjék ezt az értékes kis kötetet.

Álom
Azt álmodtam, hogy öreg vagyok.
Nézem a kékeres kezet,
Ez az enyém?
A pókháló-ráncos bőrt,
s hogy járás címén
bottal vonszolom
ványadt testemet.

Fel akarok ébredni!
Feszes testtel futni, repülni,
szembe a széllel,
a kelő nap fénylő fényében.

De nem tudok felébredni!