2015. szeptember 21., hétfő

Egy könyvklubról... - a miénkről

Az első könyves délutánon megismerkedtünk, megtanultuk egymás nevét és arról beszélgettünk, hogy a könyvek végigkísérik az életünket, sok emlékezetes olvasmányhoz valamilyen történet is tartozik. Emlékszünk arra, ha valakivel együtt olvastunk, ha kislányként beszabadultunk a nagypapa könyvtárába és rátaláltunk az amerikai ponyvairodalom remekeire, ha 1956-ban egy sámlin ülve az Anna Kareninát olvastuk és valaki a szemünkre vetette, hogy az egy szovjet! író .  Emlékszünk arra, hogy a Bertram szállót olvasva kiürítettük a konyhaszekrény csokis keksz tartalmát, hogy az Ida regényének hiányzott ugyan a vége, de ezt nem vettük észre, mert  a történet  ott akár be is fejeződhetett volna. Emlékszünk arra is milyen sok remek regényt közölt folytatásokban az Új Idők folyóirat, hogy nem volt baj, ha lerobbant a Trabant, mert nálunk volt a Mester és Margarita, és a szülők legnagyobb meglepetésére nyafogás nélkül, boldogan ültünk a hátsó ülésen és olvastunk. Emlékszünk arra is, hogy bár nagyon tetszett az Oroszlánkölykök és szerettük Hemingway háborús regényeit, a fiaink megszületése után egyet sem tudtunk többé a kezünkbe venni. Emlékszünk az indián regény korszakunkra, Cilikére, Janikovszky Éva könyveire, „vernegyulára”, a Két Lottira és a többi Kästner regényre, az Egri Csillagokra, amit még akkor kezdtünk olvasni, amikor az „y”-ig nem jutottuk el az abc-ben és a gyermek szót „germeknek” olvastuk.
Vannak generációkon átívelő történetek, mint a Kincskereső kisködmön, vagy A kis herceg amelyeket nemcsak magunknak olvastunk, hanem a gyerekeinknek, unokáinknak is felolvastuk.
Vannak iskolai olvasmányaink, amiket újra és újra elolvasunk, mert mindig találunk bennük valamit, amit eddig még nem fedeztünk fel. Ilyen Madách nagy gondolati műve, az Ember tragédiája, vagy a Kőszívű ember fiai. Vannak olyan szövegek, amelyeket néha félreteszünk, mert kissé régimódinak, túl lassúnak tűnnek, aztán újra elővesszük, és nagy gyönyörűséggel olvassuk. Ilyen például Szerb Antal Utas és holdvilága.
Vannak olyan élethelyzetek, amikor megérint egy olyan történet, amely illik a mi sorsunkhoz, vannak olyan korszakok, amikor inkább a valóságot választjuk a fikció helyett és életrajzokat, történelmi regényeket szeretünk olvasni.
Egy John Lennon kép egy könyvben az egész életünkre kihathat, mert ha beleszeretünk, lehet, hogy angoltanár lesz belőlünk.  Dosztojevszkij korszakunk arra is jó, hogy életünk sok nehéz pillanatában átsegítsen, mert azt olvastuk, hogy a szenvedés jobbá, nemesebbé tesz.
A könyvek tehát végigkísérik az életünket, aki szeret olvasni, soha nincs egyedül. A könyvek össze is hozhatnak, ahogy bennünket is összehoztak a Könyv és kakaó olvasóklubban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése