2015. szeptember 4., péntek

Könyv és kakaó olvasóklub -mit csináltunk eddig?

"Ha azt olvasnám, amit a többi ember, gondolkodni is csak úgy tudnék, mint ők." (Murakami Haruki) Az idézetet kétféleképpen is értelmezhetjük. Lehet úgy, hogy én mást olvasok, mint a többiek, ezért tudok másképpen gondolkodni. De lehet úgyis, hogy ugyanazt olvasom, mint a többiek, mégis másképpen vélekedem róla. Egy regény vagy novella, egy vers önálló életre kel az olvasóban. Mindenki mást emel ki, mást tart fontosnak vagy szépnek. Mások az érzések, mások a gondoltok, de a beszélgetés élménye közös! E gondolat jegyében indítottunk olvasó-klubbot, 2013-ban, a TÁMOP projekt keretében, és ezt a klubbot folytattuk a projekt lejárta után.
Nem volt tapasztalatunk, így először át kellett gondolnunk mit szeretnénk, milyen módon tudjuk megvalósítani azt, amit elképzeltünk. Ebben nagy segítségünkre volt a pár éve Budapesten a British Council szervezésében tartott Reading the City Seminar. Ez a projektj általában kortárs írókról szól, számukra nyújt találkozási lehetőséget, de ezen a szemináriumon elsősorban az irodalom, az olvasás népszerűsítéséről, „fogyaszthatóvá tételéről” volt szó. Visszagondolva az ott hallottakra, sok ötletet kaptunk az induláshoz.
 Az első lépések – szervezés
A beszélgetések helyszínének a központi könyvtár olvasótermét választottuk. A teret minden alkalommal úgy alakítjuk át, hogy egy nagy asztal körül tudjunk ülni, mindenki jól lássa és hallja a másikat.
A klub tagjainak toborzását a könyvtár látogatói között kezdtük, akik hozták magukkal a barátnőket, ismerősöket, szomszédokat. Mivel kizárólag hölgyek csatlakoztak, női olvasóklub vagyunk. A klub nem zárt, folyamatosan lehet csatlakozni. Jelenlegi taglétszámunk 15-16 fő. Ez a létszám, elég nagy ahhoz, hogy mindig legyen egy állandó 10-11 fős jelenlét. Nem tud mindenki minden alkalommal eljönni, vagy nem tudja mindig mindenki végigolvasni az aktuális könyvet. Ez a létszám megfelelő ahhoz, hogy a beszélgetés ne akadozzon, mindig legyen hozzászóló és az eltérő vélemények miatt érdekes és változatos legyen a beszélgetés. Ugyanakkor nem túlságosan nagy, így mindenki kap lehetőséget a hozzászólásra, mindenkit meg tudunk hallgatni, mindenki véleménye érvényesülhet, még akkor is, ha mindenki eljön.
Választanunk kellett egy nevet is, hogy azonosíthatóak legyünk, azt hisszük, a közös név az összetartozást is erősíti. Úgy gondoltuk egy teával vagy kakaóval minden alkalommal vendégül tudjuk látni a megjelenteket, ezért Egy könyv és egy csésze kakaó olvasóklub lett a nevünk. Így ahhoz a könyves marketinghez is csatlakoztunk, hogy egy-könyvet egy üveg borral vagy egy csésze forró itallal vonzóbbá lehet tenni és jobban el lehet adni. A tea és a kakaó mellé mindig sikerül kekszet, gyümölcsöt, bon-bont vagy házi süteményt kínálni, amit ezúton is köszönünk a klub tagjainak.
Milyen gyakran találkozunk, hogy maradunk kapcsolatban?

Az olvasóklubos összejöveteleket átlagosan kéthavonta tartjuk, kihagyjuk a nyári hónapokat és a nagyobb ünnepek időszakát. Az első összejövetel időpontját a klubvezetők választják ki, ezt követően pedig, a beszélgetések végén mindig megegyezünk egy következő időpontban. Nincs tehát előre kialakított „menetrend”.
A kapcsolatot e-mailben tartjuk. Sok klubtag „facebookol” ez is egy lehetőség a kapcsolttartásra.
Az összejövetelek előtt pár nappal a szervezők emlékeztető e-mailt küldenek.
Mennyi ideig tart egy beszélgetés és hogyan zajlik le?
A beszélgetések időtartama 2 óra, (120 perc) délután 4-től 6-ig. A klubot általában kötetlen beszélgetéssel indítjuk, hiszen az olvasóklub társasági esemény is, alkalom a kimozdulásra, találkozásra. Kitöltjük a teát és a kakaót, valamint a jelenléti ívet és ha vannak, bemutatkoznak az újonnan csatlakozók. Névjátékkal vagy más bemelegítő játékkal folytatjuk, hogy feloldódjunk, és az újonnan csatlakozók se feszengjenek. Erre 15-20 percet szánunk. 80 perc jut magára a könyv megbeszélésére, 20 perc a következő olvasmány bevezetésére, kölcsönzésére.
Az olvasmányok kiválasztása, a beszélgetés
A beszélgetéssel az olvasás intim és magányos tevékenység, de ha beszélgetünk róla láthatóvá válik. Az is nagyon izgalmasan hangzik, hogy a kiválasztott könyvet mindnyájan más-más helyen, de ugyanabban az időszakban olvassuk. A könyv az olvasás összeköt minket.
Nem lehet minden könyvről beszélgetni. Azokat a regényeket, amik borzasztóan izgalmasak, érdekesek, romantikusak, mulatságosak ugyan, de nincs mögöttes gondolat, vagy mögöttes tartalom mellőznünk kell.
Fontos tehát, hogy olyan könyveket válasszunk, amelyekről később beszélgetni tudunk, mert olyan témákat vetnek fel, amelyeket tovább gondolhatunk, amelyekről nemcsak annyit tudunk mondani, hogy tetszett vagy nem tetszett.
A klub indulásakor elhatároztuk, hogy kortárs, és a beszerzést segítendő, frissen kiadott könyveket fogunk választani. Az is törekvésünk volt, hogy próbáljunk olyan típusú regényeket megismertetni, megszerettetni, amiket egyébként nem választanának az olvasóklub tagjai.
A klub működésében alapvető fontosságú, hogy a kiválasztott címeket a könyvtár megvásárolja, így minden klubtag egy szép, tiszta, új könyvet kap a kezébe. Nem kell egymásra várni, egymástól elkérni az olvasmányokat. Az így megvásárolt példányok később a megyei hálózat nagyobb könyvtárainak állományát gazdagítják.
Az első olvasmánylistát, amelyben olyan mai angol és amerikai szerzők és regényeik kaptak helyet, mint Emma Donoghue A szoba, Amy Tan Mennyei örömök klubja, Tea Obrecht A tigris asszonya, Kazuo Ishiguro Ne engedj el, John Grogan: Marley meg én című regénye a klubvezető ajánlotta. A klub rendszeres látogatói saját bevallásuk szerint ezeknek a könyveknek nagy részét maguktól soha nem választották volna. Sikerült tehát egy igazi „vakrandit” szervezni a gyanútlan olvasóklubosoknak.
Ebben az ajánlatban, egy igazán nehéz szerkezetű, nehezen olvasható volt, Amy Tan Mennyei örömök klubja című regénye. Voltak, akik szenvedtek olvasás közben és jegyzeteket is készítettek. Az Ishiguro könyvet lelkileg volt nehéz olvasni, szépnek, de nyomasztónak találták. Marley kutyán - Marley meg én - és a családban elfoglalt kivételezett helyzetén, a többség őszintén felháborodott. Az állatszerető maroknyi kisebbség hangja alig hallatszott, az állatbarát klubvezető megpróbált határozottan ellenállni a közhangulatnak, majd egyszer csak megtört a jég, előkerültek a gyerekkori kutyás élmények, sok gyermekkori kaland, „a szomszéd és a testvérem kutyája”, sőt még néhány nagyon kedves rövidke elbeszélés is, amiket egyik klubtagunk írt néhány évvel ezelőtt. Talán ez volt a legjobb beszélgetésünk, annak ellenére, hogy ez volt a legkevésbé szeretett könyv. A beszélgetés természetesen mindig a könyvről szól, de a történet kapcsán gyakran kerülnek elő olyan személyes emlékek, érzések, amiket nem hagyhatunk kibeszéletlenül.
Arra törekszünk, hogy a beszélgetés ne irodalmi elemzés legyen. Szándékosan kerüljük a szakkifejezések használatát. Az élményről beszélgetünk, érzésekről és emlékekről, megosztjuk azokat a gondolatokat, amelyek a történetről eszünkbe jutottak. Elmondjuk, hogyan hatott ránk a szöveg, hogyan látjuk a történetet, mennyire tudjuk elfogadni, milyen élményt nyújtott a számunkra, esetleg mit tanultunk belőle, hogyan változtatta meg a gondolkodásunkat, világlátásunkat, esetleg véleményünket valamiről.
Nem merülünk azonban túlságosan mélyen az érzésekbe, traumák gyógyítására nem vállalkozunk. Mégis a beszélgetés alakulhat úgy, hogy egy-egy téma közel kerülhet félelmeinkhez, az éppen aktuális, minket foglalkoztató problémákhoz. Amikor az éppen olvasott történetről beszélünk, ha áttételesen is, de magunkról is beszélünk. Fontos a kibeszélés, de még fontosabb a meghallgatás. Itt megnyilvánulhat a csoport ereje, az elfogadó légkör, az értő figyelem. Nem tanácsokat osztogatunk, hanem figyelemmel és együttérzéssel fordulunk a másikhoz. Megrázó pillanatokon vagyunk túl. Elveszítettük egyik klubtagunkat, Éci nénit. Talán a hatodik beszélgetés során derült ki, hogy egy másik klubtag néhány évvel ezelőtt elveszítette a fiát, de több tragikus esemény is a felszínre került. A csoport támogató légköre azonban jól oldotta a felgyülemlett feszültséget.
Az első másfél évet felölelő sorozatot a nagyon fiatal szerb-bosnyák származású Tea Obrecht A tigris asszonya című mágikus realista regényével zártuk, a második évet egy kelet-közép európai, lengyel írónő Joanna Bator szintén mágikus realista regényével kezdtük. A homokhegy című regény megbeszélésére nagy örömmel és izgalommal készültünk, mert az összejövetelünkre Hermann Péter, Joanna Bator könyveinek magyar fordítója is eljött. Az erre az évre tervezett további olvasmányok közül kettőt, Szabó Magda Az ajtó című regényét és Schäffer Erzsébet Ómama című könyvét a klubtagok ajánlották, Dragomán György Máglya és Egressy Zoltán Százezer eperfa című könyvét pedig a klub vezetője.

Hogyan készüljünk a beszélgetésre?
A beszélgetés vezetőjének és a beszélgetőtársaknak is fel kell készülniük.
Néha előfordul, hogy nem mindenkinek sikerül végigolvasni a könyvet. Annak sem kell azonban otthon maradnia, aki nem jutott el a könyv végéig, hiszen értékes gondolatokkal járulhat hozzá a beszélgetés sikeréhez. A véleménykülönbséget, nem tetszést fogadjuk el, nem kell, hogy mindenkinek tetsszen minden könyv, és természetesen lehetnek egymástól nagyon eltérő vélemények is. Nagyon jó tud lenni egy parázs vita!
A vélemények megerősítésére, alátámasztására legjobb az idézet –jelöljünk be idézeteket, csináljunk jegyzeteket. Gyakran kérjük, hogy akinek van kedvenc része, olvassa fel, mondja el, miért választotta.
Ha „olvasóklubra olvasunk”, másképpen, figyelmesebben olvasunk. Nem csupán belefeledkezünk a történetbe, hanem elgondolkodunk olyan dolgokon, amiken egyébként nem. Ilyen pl. a regény szerkezete, stílusa, a téma kifejtésének módja, a szereplők motivációja, a cselekedeteik indítékai.
Nem mindegy, hogyan indítjuk el a beszélgetést. Készülhetünk egy hatásos esetleg provokatív mondattal, Az ajtóról szóló beszélgetést például így kezdtük: Tetszik nekünk Emerenc József, az ács lánya? Igénybe vehetünk külső eszközöket is: pl. a Ne engedj el című regényben van egy dal, amiért Kathy H. rajong és amit egy kitalált énekesnő, Judy Bridgewater énekel. A regény filmadaptációjában megalkották a dalt, amelyet Jane Monheit énekel. Megtalálható a youtube-on is, így ezzel kezdtük a beszélgetést. Nagyon jól illett a regény hangulatához. Tea Obrecht regényét, A tigris asszonyát Emir Kusturicza Underground című filmjéből vett részletekkel illusztráltuk.
A beszélgetést vezetni nem könnyű, jó, ha van a tarsolyunkban néhány olyan általános kérdés, általános téma, amit minden olvasmánnyal kapcsolatban felvethetünk. Néhány ötlet, ami tetszés szerint bővíthető:
1.    Mi az első benyomások a könyvről? Hogyan hatott - szórakoztatott, szomorúvá tett, összezavart, untatott, nyomasztott, megrendített, kíváncsivá tett, mulattatott stb.
2.    Milyenek a szereplők? Milyen személyiségjegyeket, viselkedésformákat figyeltünk meg?  Milyen érzéseket váltanak ki belőlünk (csodálom, elutasítom, helytelenítem..). Emlékeztetnek-e valakire (irodalmi minták, előzmények, esetleg élő személyek)? Vajon miért viselkednek úgy ahogy? Mennyire életszerűek? Tudunk-e azonosulni valamelyikükkel? Változik-e a szereplők jelleme, viselkedése?
3.    Kérdezhetünk a cselekményre, a történetre, a regény szerkezetére. Érdekes lehet, hogy kinek a szemszögéből látjuk a történetet, van-e narrátor és ki ő? Egy a szereplők közül, vagy külső ismeretlen hang. Vannak-e dialógusok, hogy kapcsolódnak a többi szöveghez, milyen a dialógus és a többi szöveg aránya? Van-e konfliktus, mi a konfliktus forrása? Vajon miért azt a szerkezetet választotta a szerző a regény megírásakor?

4. Mi fő téma? Mi a regény üzenete? Érdekes lehet elidőzni a címnél is, mert a cím gyakran utal a tartalomra. Felfedezhetők-e a regényben szimbólumok?
5. A humor, az irónia sokszor megjelenik, még akkor is, ha egyébként nem vidám a történet, ezt is kiemelhetjük.
     6. Elégedettek vagyunk-e a befejezéssel? Hogyan fejeznénk be másképp?              

       9. Megváltoztatta-e a regény a gondolkodásunkat, szélesítette-e a látókörünket?    Tanultunk-e valami újat a világról, az emberi természetről, önmagunkról?
Visszacsatolás, emlékeztető
Jelenléti ívet vezetünk, fotókat készítünk minden foglalkozáson. A könyvtár honlapján összefoglalót teszünk közzé, a fotókat archiváljuk. A megbeszélt könyvekről, a beszélgetésről rövid ismertetést teszünk közzé a honlapunkon, illetve a Kapcsolatban. Ez azért is fontos, mert a példányok a megyei hálózatba kerülnek, és így talán népszerűbbek lesznek, többen lesznek rájuk kíváncsiak. Másrészt így segítjük a könyvtáros kollégákat is a könyvek ajánlásában. Az első év könyvei, a könyvismertetések, a szerzők bemutatása a Nyisd ki a világot blogon érhetők el.

Beszélgessünk az olvasásról!
Az első összejövetelen, amikor megalakul a klub és még nincs olvasmányunk, amit megvitathatnánk, beszélgessünk az olvasásról, olvasási szokásainkról. Ehhez nyújthatnak segítséget az alábbi kérdések, amelyekre minden résztvevő egyénileg válaszol, de a válaszokat közösen beszéljük meg. Így jobban megismerjük egymást, rengeteg író neve és könyvcím kerül elő, lesznek hasonlóságok, lesznek különbözőségek, lesznek olyanok, akinek az ízlése nagyon eltér majd többségétől és persze a válaszok egy kis vidámságra is okot adhatnak majd. Íme, néhány példa a sor tetszés szerint tovább bővíthető.
Kedvenc gyermekkori könyvem.
Épp most olvasom…
Előjegyzett könyvem a könyvtárban… – (itt reméljük, hogy jár is a könyvtárba az illető)
Egy könyvvel kapcsolatos rossz szokásom… (én pl. szamárfülezek)
Egyszerre egy/több könyvet szoktam olvasni, mert…
A legrosszabb könyv, amit valaha is olvastam.
Használtál valaha e-book olvasót esetleg van is neked? Milyen érzés így olvasni?
A legjobb könyv, amit ebben az évben olvastam.
Milyen gyakran olvasol komfort zónán kívül? Milyen típusú könyvek tartoznak a komfort zónádhoz?
Tudsz buszon, kocsiban, mozgó járművön olvasni?
Van kedvenc helyed, ahol olvasni szoktál? Milyen ez a hely?
Adsz kölcsön könyvet, adtál valaha kölcsön könyvet? Miért igen, miért nem.
Gyakran beleírsz a könyvekbe? Aláhúzol fontos részeket? Mi a helyzet a könyvtári könyvekkel?
A magyaron kívül más nyelveken is olvasol?
Mitől szeretsz meg egy könyvet?
Mikor ajánlasz egy könyvet másiknak is.
Kedvenc műfajom…
A műfaj, amit nem szeretek, vagy ritkán/soha nem olvasok…
Szoktál eszegetni olvasás közben? Mit?
Szoktál könyvkritikákat olvasni? Befolyásolnak a könyv megítélésében?
A legijesztőbb/legborzasztóbb könyv, amit valaha is olvastam…
Kedvenc költőm, kedvenc versem…
A könyv, amibe bele se mertem kezdeni.
A könyv, amit abbahagytam…
Kedvenc hősöm/szereplőm…
Ha nyaralni mennék, ezt vinném magammal….
A leghosszabb könyv, amit valaha is olvastam…
Mennyi volt a legtöbb pénz, amit valaha is könyvekre költöttél?
Hogyan választasz könyvet? (szerző, cím, borító, téma, átlapozom)
Hogyan tartod otthon a könyveidet? (összevissza, rendezve)
A könyv, ami feldühített…
A könyv, amiről nem gondoltam, hogy tetszeni fog…
A könyv, amiről azt hittem tetszeni fog, de nem így lett…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése