2015. május 29., péntek

Mit olvassunk? Ötletek, újdonságok...

Papp Kata: Légből kapott történetek

Papp Katára egy kreatív írás kurzuson figyeltem fel, kéziratait, eredeti stílusát, humorát nem lehetett összetéveszteni senki máséval. A regényíró mindig a maga történetei között kutat, fogódzókat keres, Kata is érezhetően átkutatta emlékezete minden zegét-zugát, míg úgy feldúsult ez az életanyag hogy fordulatos, mindenki számára átélhető regény kerekedett belőle. Ki ne volna kíváncsi a mindig csinos, mosolygós légikisasszonyok zárt világára? Főleg, ha olyan jól megírt zsáner hősök vezetnek be a kulisszák mögé, akik a jólfésült látszat ellenére éppen annyira kócosak, hogy azonnal magunkra ismerünk bennük? És máris otthonosan mozogjunk ég és föld között: az igaz szerelmek, a földhöz ragadt vágyak, a bölcsebbik, szebbik és a csetlő-botló esendő énünk között. A Légből kapott történetben a szerző az egyik leghatásosabb eszközt alkalmazza: a mélységes emberismeretre, emberszeretetre épülő iróniát. Ennek a regénynek színe, bája, hangulata, lendülete van, egy Boeing sebességével ragadja magával és repíti a föld fölé a gyanútlan olvasót!- írja a könyvről Vass Virág az Elle magazin magyar változatának alapító-főszerkesztője, jelenleg kreatív tanácsadója.
Érdekes, hogy a stewardessek általam egykor nagyon irigyelt és nagyon vágyott világáról, a hetvenes évek elején is született egy jópofa könyv A levegőből élünk címmel. Tolnai Klári és Simon  Eszter az egykori MALÉV két stewardesse azonban nem regényt írt, hanem jó stílusban, érdekesen valóságos történeteket a repülésről, a mindennapjaikról egy olyan időszakból, amikor három évente lehetett nyugatra utazni, amikor a műkorcsolya közvetítéseket azért is néztük, mert figyeltük a frizurákat és azt, hogy milyen ruhákban vannak a kűr végén megjelenő edzők, a könyvtár folyóiratai között fellelhető színes külföldi lakberendezési magazin ablak volt a világra, és számomra mindenképpen szenzációszámba ment egy nemzetközi stewardess vetélkedő a Magyar Televízióban Vitray Tamás vezetésével. A középiskolában megszerzett középfokú angol nyelvvizsgámra egy rövid ideig titokban úgy gondoltam, mint belépőre (akkor ahhoz, hogy valaki stewardess lehessen elég volt két középfokú nyelvvizsga) abba az életformába ahol naponta más és más országba utazhatott az ember. Imádtam a könyvet amihez sajnos tragédia is kapcsolódott. 1971. augusztus 28-án a Koppenhága Kastrup repülőtér közvetlen közelében szerencsétlenül járt a MALÉV repülőgépe, amely Oslóból volt visszatérőben Budapestre. A gép fedélzetén huszonöt utas és kilencfőnyi magyar személyzet tartózkodott, köztük az egyik Tolnai Klári volt.
2008-ban a "műfajnak" egy újabb darabja látott napvilágot Égből kapott…  Egy stewardess emlékei címmel. A szerzők Jánosi Chérie és Szabó Illés.
+ még egy ajánlat az érdeklődőknek.
2012. február 3-án szomorú véget ért a magyar légitársaság 66 éves története.
Varga G. Gábor, a Népszabadság szerkesztő-újságírója, az Egek Ura Blog bloggere sajátos szemszögből mutatja be, hogy mit jelentett Magyarországnak közel hét évtizeden át a MALÉV, és mi vezetett fájdalmas bukásához. A könyv címe A Malév-sztori.





Könyvheti vendégeink - 2015

Simon Márton költő 1984-ben született Budapesten. Fordítóként, szerkesztőként, zenei programszervezőként és szövegíróként dolgozik. Első verseskötete Dalok a magasföldszintről címmel jelent meg 2010-ben a L’Harmattan gondozásában, amiért elnyerte az első kötetesnek járó Makói Medáliák díjat, illetve Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott. Második verseskötete Polaroidok címmel jelent meg 2013-ban a Libri Kiadó gondozásában, amit a kiadó 2014-ben újra megjelentetett.
Simon Márton évek óta rendszeres fellépője a verses esteknek, 2012-ben az I. Országos Slam Poetry Bajnokságon második helyezést ért el.
Mi is a slam poetry? Nem rap, nem színházi előadás és nem versfelolvasás, de az utca nyelvén szól, gyakorolják-elpróbálják, sőt, néha még rímel is. Változatos műfaját és hangnemét mi sem jelzi jobban, minthogy több hazai rapper és költő műveli, akikhez három percre bárki csatlakozhat saját szövegével.
Míg az első kötete, a Dalok a magasföldszintről nagyobb lélegzetű szabad versekből állt, addig a Polaroidok-ba párszavas szövegek kerültek. Egy rövid sorba sűrít érzéseket, helyszíneket, hangulatokat. Mondatai szuggesztívek, tömörek, talányosak. Megszabadítja a mondatok nagy részét attól, ami segít az olvasónak eligazodni a szövegben. Nincs közlési folyamat. Ennyit mondok, a többit tedd hozzá magad.
Jobb kedvünk – szerencsére – nem lesz, ha kinyitjuk Simon Márton kötetét, - írja Németh Bálint, de segítségével a saját rosszkedvünket is jobban fogjuk érteni. http://www.revizoronline.com/hu/cikk/4546/simon-marton-polaroidok/

2015. május 26., kedd

Kapuvári Katalin: Színek és Fények



Schäffer Erzsébet Polcz Alainnel folytatott beszélgetéseihez, az Ómamából.



2015. január

Kapuvári Katalin: Színek és Fények

Vannak régi időkből érkező fények,
Mik színekre bontanak megélt emlékeket.
A jövőt kutatnám, de csak a múlt az, mit értek,
S az emlékfények villódzó táncokat lejtenek.




Színes erdő, hová csak én tudok behatolni,
Nagy álmok,remények!-régelmúlt titkokat hallgatok,
Testetlen emlékek halványkék délibábjai-
Melyek elszabadulva lebegnek, mint az angyalok.

Egy születésnap!Talán a nyolcadik!
A régi házban, melyre oly vágyódva gondolok.
S oly szép és hamvas vagyok mint gyémántgyűrű,
Melynek gyöngyházfénye és rózsás foglalata is én vagyok.

Egy nyári délután, szép hegyem aljában,
Hol szamócaszagú a rét és édes a vadsóska,
Üvegzöld a fű, búzakalász a hajam színe,
Fürge lábam surran a vadkacsa fészek nádrakásai felé.


Majd a nyár opálos folyóvizén ringatózom,
Fehér hab ringat, csábos csodákról énekel,
Esténként ezüst hálót vetek ki a csillagokra,
Miket időkön átnyúlva, aranytócsában érek el.

A téli korcsolyázás!A rengeteg acélkék víz
Mely felett lábam aprócska piheként tovasiklott!
S látom a mélységeket, hol a kagylós jég alatt
Aranyzöld sellőlány keresi a kijáratot.

A komisz szerelem, mely már ekkor megtalál!
Piros májusfát állít kapunkba a titkos imádó.
Névbetűit bíbor szinnel az ágba karcolja,
De jaj, a szomszéd lánynak is pont ilyet adott!

Suhog a lágy selyem, libben a liliom bársony,
A kék-fehér matrózruha végre eldobható!
Visznek a táncba, spanyolmeggyszín ruhámban,
Lázas érzés, melynek lángja az időbe hamvadó.

Végűl, majd elvész a fény, mint holdnak nap ragyogásán.
De bármely holnapom fényét odaadnám
Ó Uram!Ha nagyra nőtt fiaim gyermeki testét, még egyszer,
Szikrázó szívemhez szoríthatnám.


(Kapuvári Katalin beszélgetőtársunk a "Könyv és kakaó" olvasóklubban.)

2015. május 22., péntek

The Man Booker International Prize - 2015

"- Azért gondolja, hogy le fogunk szokni az olvasásról, mert lustulunk. De a gondolkodáshoz több energiaráfordítás kell, mint az olvasáshoz.

- Nem számítja bele azt, hogy az emberiség történetében katasztrófák vannak, és az embereket gondolkodásra a katasztrófák kényszerítik. De van még egy ajánlatom: visszatér egy poszt-poszt-posztmodern szakralitás. A kimondott szó szakrális ereje visszatér, az írott szó ennek lejegyzésére szolgál. Nem valami archaikus világra gondolok, hogy majd a Stonehenge-nél fogunk ődöngeni, hanem hogy teljesen megváltozott viszonyok között egy teljesen megváltozott világképet tekintünk természetesnek. Sok verziót el tudok képzelni, csak azt nem, hogy ez így megy tovább.
"

Dömötör Ági 2011-ben készült interjúját Krasznahorkai Lászlóval itt olvashatjuk:
http://www.origo.hu/kotvefuzve/blog/20110425-krasznahorkai-laszlo-a-biblianak-is-rossz-a-marketingje-interju.html

Könyvheti vendégeink - 2015




Inczédy Tamás

1982-ben született, egy erdészházban nőtt fel a Mátrában. A Miskolci Egyetem Közgazdaságtudományi szakára járt. A Vologda Városrész alternatív zenekar frontembere, dalszerzője. 2008-ban Indonéziába költözött, ahol egy állami és egy iszlám egyetemen tanított, és befejezte első három irodalmi prózakötetét (A zsonglőr; Emberleves; Nemlétező Szavak Enciklopédiája). 2011-ben hazaköltözött Magyarországra, jelenleg Egerben él indonéz feleségével és kislányukkal.
A Nemlétező Szavak Enciklopédiája 2012-ben jelent meg az Ulpius-ház kiadásában. Úgy tűnik nemcsak a könyv borítója idézi a Rejtő könyvek világát, hanem a szófordulatok is.
Rövid részlet a regényből:
„-Mi folyik itt?
-Hölgyem! Ha megígéri, hogy nem fog újra elájulni, elmondom magának.
- Kedves öntől, hogy aggódik értem,, ígérem, nem ájulok el. – Kezet nyújt. – Pataky Sára vagyok.
-5109.
-Örvendek.
-Kérem, ne tegye!”

2015. május 8., péntek

Egy könyv és egy csésze kakaó olvasóklub:)


Németi Klári: A tarajos fejű

Ma kora májusi kánikulai nap van. Németi Klári egy 1997-es hasonlóan meleg napról ír ebben a rövid novellában. Törődéssel és együttérzéssel teli hétvégét minden olvasónknak. És...ne ítéljünk elhamarkodottan:)

    Olyan igazi kánikulai nap volt, amikor megáll a levegő, és a városba zárt hőség még fullasztóbb lesz az aszfalt olvadó forróságától.
    Az emberek lenge ruhákban járták a várost, átmeneti enyhülést keresve egy jó pohár jeges italban vagy egy kis fagyiban.
    Mentem az utcán.
    Ebben a ruhától szabadító hőségben igazán feltűnő jelenség volt egy fekete ” bőrbe kötött” bakancsos fiú, akinek öltözékénél talán több színben játszó, tarajosra kopaszított feje még inkább megdöbbentette a szürke járókelőt.
    Ott sétált egy ronda kőkút mellett, amiből valami csoda folytán csordogált a víz, így kortyolhatott is belőle.
    A kút mellett egy igen kicsiny, de annál szomjasabb – láthatóan eltévedt kiskutya- nézte sóvárogva, hogyan iszik az EMBER. Egy pillanat tört része volt a mozdulat – bennem félelemmel teli várakozás-, hogy megmozdult a fekete bakancs.
     Akkor a tarajos fejű finoman fölemelte, föltette a víz közelébe a szomjazót. Az mohó lefetyekben ihatta végre a vizet, hálás farkcsóválással köszönve meg az alkalmi segítséget.
    A fiú megvárta, amíg eleget iszik a jószág, majd ugyanolyan gyöngéden, ahogyan föltette, visszatette a kút mellé.
    Ezek után mindenki ment a dolgára. Én is.


                                    /megjelent: Paletta 1997,  Hevesi Napló VII. évf. 3. sz/

2015. május 7., csütörtök

Mit olvassunk? Ötletek, újdonságok...


Kimberly McCreight: Amelia - egy élet cserepei
Kate Baront, a peres ügyvédet és gyermekét egyedül nevelő zaklatott édesanyát megrendíti, amikor a lánya exkluzív brooklyni magániskolájából azzal a hírrel hívják fel, hogy Ameliát – az ő intelligens, kitűnően teljesítő tizenöt éves lányát – csaláson kapták. Ám amikor Kate megérkezik a Grace Hallba, váratlanul egy ennél messze letaglózóbb hírrel kell szembesülnie: Amelia meghalt. Elkeseredésében levetette magát az iskolaépület tetejéről. Legalábbis ezt közli Kate-tel a Grace Hall és a rendőrség. És ő ebben a hitben él mindaddig, amíg egy névtelen üzenetet nem kap: Amelia nem ugrott le. Kate ezek után ki akarja deríteni az igazságot – nem számít, hová vezet. Amelia e-mailjeit, SMS-üzeneteit és facebookos bejegyzéseit böngészgetve rekonstruálja lánya életének darabkáit meg a benne szereplőket, és fényt derít arra, hogy mit is keresett aznap a Grace Hall tetején – és hogyan halt meg.

Az Amelia titkok és hazugságok, barátok és piszkálódások története. Arról szól, hogy mennyire ismerheti jól egy szülő a gyerekét, és hogy egy anya milyen messze hajlandó elmenni annak érdekében, hogy megőrizze a lánya emlékét, akinek az életét megmenteni nem tudta.

Női könyvklub:)


2015. május 6., szerda

Németi Klári: Frici

Az Ómamához szerintem hangulatában és emberségében is nagyon illik Németi Klári rövid novellája. Mit gondoltok? Olvassátok szeretettel!

Frici

Első ránézésre pont olyan volt, mint sok más társa; selymes-fekete, kis fehér mellénnyel, érzékeny bajszocskával, figyelő fülekkel és lobogó farkincával. Elegáns lustasággal járt-kelt egy bérház földszinti lakásában, büszkén, és szabadon. Őmacskaságát Fricinek hívták. Így nevezte el őt a már nem éppen fiatal, de még mindég szép hölgy, aki gondoskodott róla. Már nyolc éve, hogy minden reggel kopogtatott az erkély üvegén, ha éjszakai csavargásai után otthonra, reggelire vágyott. Miután kegyesen elfogadta a felkínált ételt és simogatást, befészkelte magát kedvenc foteljába, hogy kipihenje a kalandos éjszakát. Olykor jóváhagyó dorombolással nyugtázta, hogy ez így van rendjén. Neki mindenről lehetett mesélni. Örömökről, csalódásokról, a pályáról, arról, hogy most épp fáj valami, meg arról, hogy mit is lehetne tenni a közeli öregotthon elhagyott, idős lakóiért, vagy épp egy rászoruló szomszédért. Ha a gazdi hazatért, puha ugrással termett az ajtóban, hogy a belépőt üdvözölje. Így éltek, békében.
Egyszer aztán az öreg kandúr beteg lett. Állatorvos, injekció, fájdalom. Kétségbeesett tekintetek, feladott büszkeség, félelem. Eljött a reggel, amikor nem hallatszott a megszokott időben a kéredzkedő kopogás az ajtón.
-    Meg kell keresni!!!
Ezért a már nem éppen fiatal, de még mindég szép hölgy elindult, hogy kifaggassa a környék alig rügyező bokrait a hűvös márciusi reggelen. Nem kellett messzire mennie, az egyik bokor szemérmesen rejtett egy fájdalmas görcsbe merevedett fekete tetemet. Koporsója egy hullámdoboz, útravalója a gazdi parfümjével beszórt művirág, nyughelye az Eged békés lankája. Néhány titkon elejtett könnycsepp, emlék, és várakozás. Ennyi volt.

(Németi Klári beszélgetőtársunk a "Könyv és kakaó" olvasóklubban)