2016. április 21., csütörtök

Spiró Diavolinája, ahogy Huszthy Ádám olvasta...

Szörnyella
Sztalinnak büdös volt a lába. Ez már Disneylandben, Las Vegasban és Monte Carlóban is feltűnt, de kezdetben Leninre gyanakodtam, aki mindig Joszif Visszarionovics jobbján ült a rulettasztalnál. A kérdést végül maga Sztalin döntötte el akkor, amikor kinyírta Vlagyimir Iljicset, s a lábszag maradt. Lenin sem volt hiba nélkül való; sosem húzta le a vécét maga után, ezzel kergetve az őrületbe Krupszkaját. A pajkos Majakovszkij egy alkalommal a Moulin Rouge-ban a pincér fejét az asztal¬hoz csapdosva követelt egy palack Szovjetszkojét, s kijelentette, hogy amíg nem kerítenek, minden tíz percben lelő egy táncosnőt. A palack csak jó félóra múlva került meg, így a műsorzáró kán-kán foghíjasra sikeredett. Másnap a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága közle¬ményben reagált a „sajnálatos eseményekre”, és azonnali intézkedésként nagyobb pezsgő¬szállít¬mányt indított útnak Párizs felé. A Központi Bizottság unszolására Gorkij is megírta az esetet a Pravdában, feldicsérve az életben maradt táncosnők helytállását a fináléban.
(Huszthy Ádám: Mit bírtok ki)

Szeretjük a könyv illatát - Chászár Alice írása

A frissen kiadott könyveket nemcsak végigpörgetni jó, hanem megszagolgatni is, mert szeretjük a könyv illatát. Mit szagolgatunk akkor? Miből áll a könyv „parfümje”? Bizony a ragasztó, a nyomdafesték és a papírgyártáshoz használt vegyszerek visszamaradt illatát szeretjük, a ragasztáshoz használt etilén-polivinil-acetátot, a kolloid-diszperz festékeket, a papírfehérítő hidrogénperoxidot.  Ahogy elpárolognak, ahogy kiszárad a könyv elveszíti szeretett illatát is.
A még jó nyomdaillatú könyvekből hármat veszek szemügyre, melyeket nemrég kaptunk kézbe az olvasóklubban. Olvasás előtt szeretem a könyveket olyan szempontból is nézegetni, hogy mennyire tetszetősek, mennyire kínálják magukat az olvasónak. A tárgyalt három könyv háromféle kiadói stílust reprezentál. A megjelenési formájuk alkalmazkodik a tartalmukhoz.

Cheryl Strayed: Vadon
A Carthaphilus Kiadó keménytáblás könyve.  Az előzék kék színe összhangban van a fedél kékjével,
egy kicsit „feldobja” a kötetet.  Az előzék szerepe, hogy takarja a fedéltáblára ragasztott, visszahajtott színes nyomatot és összefogja a belíveket a fedéllel. A fedelén az azonos című filmből láthatunk képet, Reeze Witherspoont, a főszereplőt, aki a regénybéli Cherylt alakítja. Készen kapunk egy alakot, így kell elképzelni a főhőst. Én olvasás közben kissé más alakot alkottam meg képzeletben, de nem zavart a kép.  A fedél hátsó oldalán ismertetőszöveget találunk és a regényből készült film adatait, szereplőit. Tagadhatatlanul nagyon marketinges a fedél, két legyet üt egy csapásra: a könyv mellett a filmet is reklámozza. A történet egy önmagát kereső lányról szól, aki kalandos erőpróbája során rátalál önmagára. Az olvasóklubban nem találtuk igazán jó könyvnek, irodalmi értéke csekélynek találtatott.
A könyv tördelése elég furcsán fest, túlságosan is szellős lett. Alighanem azért, hogy kerek ívszámra jöjjön ki az oldalszám, ne legyen töredék ív, amellyel pluszmunka van a kötészetnél.  400 oldalra (pontosan 25 ívre) húzták szét a könyvet.  A belső címlapok, a fejezetek kezdése, a tartalomjegyzék szokatlan formájú, sok az üres felület, nem nyerte meg tetszésünket.
A kötet terjedelme ellenére sem súlyos a könnyű fajsúlyú papírnak köszönhetően, amely egy kissé áttetsző, a papír túloldalának betűi is látszanak.

Joanna Bator: Homokfelhő

Kötése fűzött, kötött keményfedél, a Magvető által kialakított elegáns forma. Belül textilbőr fedél, grafikus borítóval.  Elegancia jellemző a borítóra is, a tartalomhoz remekül illeszkedik művészi grafika, szürke árnyalatokból és narancsszínből áll össze. A borítófüleken a fedél narancs betűjének színe köszön vissza. Ugyanilyen színű a könyvjelző zsinór is.  A füleken találjuk az informatív szövegeket. Papírja jó minőség, betűi jól olvashatók, más kérdés, hogy a tipográfia túl sűrű, de ezt a folyamatosan áradó írói szöveghez kellett igazítani. Ez az írói stílus ilyen szövegkialakítást kívánt.
Az impresszum megadja a felelős szerkesztő és a könyv műszaki gárdájának a nevét. A nyomda kivételesen közli a betűtípus nevét is, ez a Minion, egy kevéssé ismert, de jól olvasható betű.
A Homokhegy után, ez a folytatásnak tekinthető Homokfelhő nem okozott olyan olvasási élményt, mint amikor először találkoztunk Joanna Bator írásával.


Eve Ainswort: 7 nap

Egyszerű kötéssel ismerkedhetünk meg, ez a ragasztott kartonfedél. A fedél csak külső oldalán
nyomott, fényezett. Háromszínű grafikája egyszerű, de figyelemfelhívó. A fedélbe ragasztással kerülnek a belívek. Ezeket először körbevágják, megkenik ragasztóval a bal oldali élén, majd összepréselik a gerinc mentén. Az első és utolsó lapot fogják össze a fedéllel, ezzel segítve az egyben tartást. Sok nyitogatás után ezek a könyvek hajlamosak szétesni, különösen, ha feszítik a nyitást. Gyakran találkozunk ilyen olcsó kötéssel pl. olcsónak szánt kiadványoknál, tankönyvnél, tanítási segédleteknél, mint ez a könyv is. Papírja közepes minőségű, kicsit átlátszó. A könyv kicsit vastag, de súlyra mégis könnyű.
 Az eredeti kiadás egy londoni kiadó iskolakönyvtárhoz készült kötete. Tartalmában sűrítve adja mindazt a lelki traumát okozó helyzetet, amely a gyerekeknél sorsrontó lehet. Osztályfőnöki órákra, beszélgetésekre való, de önálló olvasásra is kínálja magát gyereknek, felnőttnek egyaránt. Az eredeti könyv magyarra fordított változatát a Tilos az Á Könyvek jelentette meg.
Jól olvasható szöveg, annak ellenére, hogy egy köteten belül többféle betűformával találkozunk, de ezeknek kiemelő, elkülönítő szerepe van. Kiemel más helyszínen vagy más időben játszódó részeket a szövegből, megkönnyítve az értelmezést. A klasszikus szövegbetű mellett így találunk u.n. groteszk betűformát, valamint kézírást utánzó szedést is. A fiatal korosztály számára vonzó az érdekes fedélgrafika és az így kialakított tipográfia is. Nem is beszélve a jól megírt, fordulatos cselekményről!