2017. február 17., péntek

Murányi Róbert: A szabadság összetört tükrei

 
     A szabadság összetört tükrei című kötet 24 novellát tartalmaz, 2013-ban jelent meg egy egyszerű és gyors megjelenést kínáló kiadónál, a united p.c.-nél. A szöveg gondozását a szerző maga végezte, a novellák hangulatához kiválóan illeszkedő fekete-fehér fotókat Csutor Jutka készítette.
     A kötetet adó írások témái igen változatosak. Zömében önéletrajzi ihletésűek, a szerző kamaszkorához, Egerben töltött középiskolás éveihez kötődnek. Megjelenik bennük a kissé ironikusan „a barokk ékszerdoboznak” nevezett 70-es évekbeli kisváros, a jellegzetes, falusias hóstyai környezet, a kollégium (a TÓKA), a kisvendéglő (a Szantofer), a FIAK, ismert házak (Lordok Háza), utcák. Megelevenednek a kamaszkor meghatározó élményei - bandázások, barátságok és szerelmek. Számos különös hangulatú, meghökkentő írás foglalkozik a szabadság témájával, a rendszerváltással és következményeivel. A család is vagy mint elérhetetlen intimitás, vagy mint abszurd valóság van jelen, szinte szociográfiai mélységgel és látásmóddal ábrázolva. Kevésbé groteszkek, üdítő ellenpólust képeznek azok a novellák, melyeknek témája a természet, az  erdő, a remeteség.
     Murányi Róbert 12 évvel ezelőtt kezdett el írni.  Egy súlyos agyvérzés következményeként bal oldala lebénult. Így rengeteg ideje lett a „beszélgetésre”, azaz az írásra.
     Novellái, hosszabb-rövidebb írásai irodalmi folyóiratokban, internetes oldalakon tűntek fel először. Ilyen a Kolinda: félig telt pohár című elbeszélése is, amellyel egy internetes tematikus pályázat 200 Eurós fődíját nyerte. Elolvasni természetesen nem ezért érdemes, hanem azért a precíz, távolságtartó, mégis érzelemmel teli hangért, amellyel végigvezet bennünket a betegség stádiumain, stációin. Azért a hangért, amely elmondja, hogyan állhat fel, hogyan léphet egyet előre az, akit a sors egy székbe kényszerített. Ez az írás személyes kedvencem, gyönyörű, visszafogott és reményt keltő.
     A bemutatott kötet Egerhez kapcsolódó novellái közül kiemelkednek a Kollégium-töredékek és a Városszéli emlék című írások. Az egyik az egykori kollégiumról szól, a másik Gazsi bácsiról az atyai jó barátról. A kollégium zárt világa egy zárt ország metaforája. Egy-egy Halmos-Sebő koncert, Colosseum lemez, a rock zene térhódítása mutatja ugyan a rendszer ropogását, de a Kollégium épülete még áll, a rendszer emblematikusan megformált alakja még ott van. Itt a költészet is veszélyes, hiszen önálló gondolkodást sejtet. „Odakint meg tombol a Kondor Béla” – jegyzi meg egyszer csak valaki, és mi csak ámulunk, hiszen ez az egyetlen kamaszos mondat átível teret és időt. Tapinthatóvá válik az idebent és az odakint világa.  Idebent vasfegyelem és bezártság, odakint a bezártságból és vasfegyelemből ébredező szabadság. A novella a fegyelemről is szól, amit másképp látunk tizenévesen és másképp az ötvenes éveinket taposva. A fegyelem képessé tesz az életben maradásra, a nehézségek elviselésére, mondja a szerző egy csavarral a történet végén.
     A másik írás, a Városszéli emlék hőse Gazsi bácsi. Kedves, jóindulatú, vicces ember, atyai jó barát. Olyan, akinek adni lehet a szavára, akivel lehet fröccsöt inni, akinek a könyvei között el lehet kotorászni, és akivel éjszakába nyúlóan lehet diskurálni. Az emberek azonban kifürkészhetetlenek, álarcuk van,  nem azonosak önmagukkal. Gazsi bácsinak is titka van. A titok megbocsáthatatlan és szégyenteljes. Az 1956-os egri sortűz egyik ávós gyilkosa Gazsi bácsi volt… A Városszéli emlék a bizalom elvesztésének a novellája, azt a katarktikus pillanatot ragadja meg, amikor egy kamasz fiúból felnőttet csinál a felismerés, egy illúzió elvesztése.
     A szabadság témája igen változatos módon szűrődik bele a történetekbe. Az önmagát megfojtó kutya, a macskás hölgy története, a macskává vált festő, aki nem tud kiszabadulni egy lakás bűvöletéből, a rab, aki nem tud élni a megszerzett-megkapott szabadsággal. A figurák életszerűek, közhelyszerűek ugyanakkor kiszámíthatatlanok, furcsák. Abban azonban azonosak, hogy vagy nem találják a helyüket, vagy valami groteszk pótcselekvésben vélik megtalálni. Ilyen az újgazdag, aki szalonnáért rimánkodik, a városi fiú, aki trágyát lapátol, a volt párttag, aki kihajítja Lenin zombivá zsugorított fejét a nyitott erkélyajtón, a fekete kereszteket és piros pontokat rajzolgató öregember, a festegető Doktor. Aki azonban nagyon is a helyén van, és nem is akar máshová menni, az Bujdosó Bálint, az Erdő Óriása. Az erdő, a természet az ahol élni lehet, ahol megnyugodni lehet és ahol az ember levetheti az álarcát.
     Murányi Róbert világa szánalmas és lepusztult. Még a szegény, kíváncsi Angyal is meghal, aki egyébként a saját örömére ereszkedett a földre, és egy ideig jól érezte itt magát. Környezetüket azok is kietlennek, sivárnak látják, akiknek egyébként van mit a tejbe aprítaniuk. A kisszerűség és köznapiság lehetne akár barátságos, otthonos, biztonságos is, de nem az. Unalmat, megkeseredettséget, reményvesztettséget, Istentől való eltávolodást sugároz.
    Nagyon jó, ahogy egy-egy a közelmúltat idéző szó, ikon megteremti a novellák hangulatát – vegyesbolt, politúrozott bútor, kft, Bob Dylan, magnetofon, politikai vitakör, mambó magnó, bakelit lemez, fröccs. A nyelvvel való mesteri bánásmód és a sorok mögött megbúvó hol harsány, hol finom irónia, humor segít abban, hogy ezt a nyomasztó, sokszor morbid világot elviselni tudjuk.
     Murányi Róbert jelenleg Borsodnádasdon és Miskolcon él, de életének egy szakasza, témái Egerhez is kötik. Jelenleg egy kisregény utolsó sorait írja…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése