2017. április 5., szerda

Ennivaló irodalom - étkezési szokások egy bencés kolostorban

Tavaly nyáron Dél-Tirolban járva a világ legmagasabban fekvő Benedek-rendi kolostorát látogattuk meg Marienbergnél. Évszázadok óta  ez a kolostor volt a Felső Vinschgau völgy szellemi központja, a terület elismert vallási, kulturális és gazdasági intézménye. A kolostorban ma múzeum is működik és jelenleg 14 szerzetes él itt.
A kolostor étkezési szokási különösen érdekesek. Az ételeket a kolostor ebédlőjében, a refektóriumban (a latin szó eredeti jelentése megújít, felfrissít) fogyasztották a szerzetesek. A közös étkezések megerősítették az összetartozás érzését. A fizikai táplálék mellé mindig járt szellemi is, imádságok és olvasmányok formájában. A szerzetesek csendben étkeztek, közben egy társuk felolvasott.
Az étkező asztalnál történő felolvasás a regula, azaz a szerzetesi élet szabályainak fontos része volt, mutatja a bencések viszonyát a könyvekhez, az olvasáshoz.
A Regula így szól:
A testvérek étkezésénél nem szabad hiányoznia a felolvasásnak. De ne ragadja senki csak úgy alkalomszerűen kezébe a könyvet, hogy abból olvasson, hanem aki egész héten át felolvasó lesz, az vasárnap kezdje meg a feladatát.
A kezdő a mise és áldozás után kérje mindnyájuk imádságát, hogy Isten fordítsa el tőle a felfuvalkodottság szellemét.
És mindnyájan mondják az imateremben ezt a verset háromszor, de úgy, hogy ő kezdje:
"Uram, nyisd meg ajkamat,
És szám hirdeti dicséretedet"
(Zsolt 50, 17).
És miután így áldást kapott, kezdje meg munkáját mint felolvasó. Az asztalnál a legnagyobb csend legyen, hogy ott senkinek suttogását vagy szavát ne lehessen hallani, csak a felolvasóét.
Ami pedig evés vagy ivás közben szükséges, abban úgy szolgálják ki egymást kölcsönösen a testvérek, hogy senki se legyen kénytelen kérni valamit. Ha mégis valamire szükség
volna, akkor inkább valami jeladással kérjék, semmint szóval. Ne is merjen ott senki magáról az olvasmányról vagy más valamiről kérdezősködni, hogy alkalom se adassék a beszédre.
Kivéve, ha esetleg az elöljáró akarna épülés végett valamit röviden mondani.
A hetes felolvasó testvér pedig, mielőtt elkezdene olvasni, kapjon egy kis kevert bort a szentáldozás miatt, és hogy nehezére ne essék a böjtölést elviselni. Utána pedig a konyhai hetesekkel és felszolgálókkal egyék. A testvérek egyébként ne sorrend szerint olvassanak, hanem csak olyanok, akik a hallgatók épülésére szolgálnak.


A felolvasásoknak megvan a heti rendje és beosztása. A felolvasó megbízatása határozott időre, egy hétre szól. A felolvasók és a konyhán szolgálók munkáját egyformán fontosnak tartja a rendalapító, hiszen előírása szerint a konyhán szolgáló hetesek és a hetes felolvasók ünnepélyes áldást kapnak. A lélek táplálása legalább olyan vagy nagyobb feladat, mint a testé. A konyhai felszolgáló, konyhai hetes mindenki lehet, felolvasó csak az, aki képes a hallgatóság épülésére szolgálni.
Szent Benedek ünnepélyes, tiszteletteljes csendet parancsol az étkezés alatt. Mindent az asztalra kell készíteniük a hetes konyhai szolgálóknak, ha valamire mégis szükség van, azt csak jelzésekkel tudathatják.
Ezzel egyrészt eléri, hogy a felolvasásnak értelme legyen, hogy mindenki odafigyelhessen és megérthesse a hallottakat és piedesztálra emeli magát az olvasmányt és a felolvasás folyamatát. Először is gondoskodik a felolvasóról, akinek egy kis bort rendel, hogy a felolvasás – miközben az többek esznek – ne essen nehezére. Továbbá a csend és az elmélyülés annyira fontos, hogy még magáról az olvasmányról sem szabad kérdezősködni.
Az ebéd alatti csendet csak a közösség vezetője az apát törheti meg. Akkor szólhat bele a felolvasásba, ha valamit meg akar magyarázni, hogy mindenki jól értelmezze a szöveget. Benedek számára fontos, hogy mindenki megértse az olvasmányt.
Csak olyan olvashat fel, aki teljesíteni tudja ezt a feladatot. aki képes a hallgatók épülésére szolgálni, azaz képes jól érthetően és élvezhetően közvetíteni a szöveget. Ez nem lehetett könnyű feladat. A kéziratos kódexek tele voltak rövidítésekkel, nem volt mindig központozás. Rendszerint a szkriptorok (kódexmásolók) is úgy másolták a könyveket, hogy közben egy társuk diktált nekik, tehát nem a néma oldalakat másolták, hanem a hangzó szöveget jegyezték le. Ennek előnye az volt, hogy több példányt lehetett egyszerre készíteni, ugyanakkor nagyobb volt a félrehallás okozta eltérés.
Az olvasás és az olvasott szöveg iránti tiszteletet Benedek három magatartásformával fejezi ki.  A felolvasónak feladatát alázattal, komolysággal és szent félelemmel kell végeznie azaz humilitate, gravitate et tremore.
A humilitas azt szolgálja, hogy a felolvasó tudja, ő csak eszköz a könyv mondanivalójának a közvetítésében. A gravitas adja az ünnepélyességet, a kimértséget a tréfálkozás elkerülését. A tremor, a reszkető félelem pedig az ember gyöngeségét fejezi ki a feladat súlyával szemben.

A szerzetesek ma is felolvasás formájában évente többször meghallgatják a Regulát és más lelkileg-szellemileg gazdagító, hasznos olvasmányokat az étkezések alatt. Természetesen saját könyvgyűjteményük is van, hiszen a tanítás vagy a tudományos munka megkívánja, hogy bizonyos alapmunkák kinek-kinek a saját polcán legyenek, de lényegében ezek a magánkönyvtárak is a közösségéi, hiszen az egyes szerzetesek magán könyvgyűjteménye haláluk után a kolostor könyvtárára száll.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése