Alice Munro: Drága élet - Chászár Alice hozzászólása

Gondolatok  Alice Munro stílusáról

Egész életművére jellemző a témaválasztás és a stílus egységessége. Témaköre a kisvárosban vagy a farmon élő emberek és környezetük, melyet tűpontossággal ábrázol.

Bizonyos fokig zárt világ ez, a protestáns hitben élők egymást és önmagukat figyelik. A mindennapok rítusában élve hősei hibáznak, elbotlanak, megbocsátást nyernek vagy bűnhődnek hibáikért. Inkább térképezés ez, mintsem lélekrajz. Cselekvéseiken és mondataikon keresztül következtethetünk lelkük rejtelmeire.

Munrót hiperrealistának is nevezik. Képszerűen jeleníti meg hőseinek környezetét, aprólékos, éles képet rajzol, legyen szó  lakásról, farmról, utcaképről stb., mindennek jelentősége van a történet szempontjából, hiszen a szereplők életéhez tartoznak. Nem engedi fantáziánkat elkalandozni, annyit kell látnunk, amennyit meg akar mutatni.

Munro sokáig formálgatja, csiszolja írásait, mire elnyerik végső formájukat. Nincs szószátyárság, felesleges cikornya, mondhatjuk, hogy szikár szöveget állít elő. Ez a lecsupaszított textus azonban nagyon sokat közöl az olvasóval.

Hősei főleg nők, az ő szemükkel látunk. Nem mondható el, hogy színes, változatos az életük, sorsukat nem ők irányítják, az események csak megtörténnek velük, s azokért vagy bűnhődnek, vagy feloldozást nyernek. A férfialakokat sem jellemzi az író, cselekedeteiken keresztül következtethetünk jellemükre.

Munro írásai kezdettől fogva azonos minőséget képviselnek, nincsenek pályafutásában hegyek-völgyek, egész életművére jellemző a tökéletességig csiszolt munka.

Magyar fordítója, Mesterházi Mónika szintén kiváló munkát végzett, bravúrosan ülteti át magyarra Munro írásait.   

A Drága életet olvastuk, de kedvem támadt más könyveit is elolvasni.